A racionalitás és az SZDSZ
Nem jött rosszul, de kérdés, mennyire jött jól. Az biztos, hogy a kérdés rég nem látott egységbe tömörítette a pártot, de a hosszabb távú profit - ami leginkább az európai parlamenti (EP) választásokon lesz lemérhető - egyelőre csak feltételes. Nem is olyan nagyon leegyszerűsítve a dolgot, háromféle forgatókönyv képzelhető el: az SZDSZ kitart a 2004-re elfogadott adótábla mellett, és ennek egyik aleseteként az MSZP enged (más kérdés, hogy ez esetben mondjuk meddig engedik elmenni a költségvetési hiányt), a másik alesetben pedig a szocialisták nem hajlandók "benyelni" a tavaly általuk is megszavazott törvény változatlanul hagyását. A 3-as számú lehetőség az, hogy az SZDSZ enged valamenynyit. Nem az eredeti mértékben, de lesz valamekkora szja-csökkenés. Esetleg adócsökkentés helyett csak egy újabb - akár ismét törvényi - ígéret arra, hogy lesz, de majd. A szocialisták egyértelműen ezen utolsó lehetőségre számítanak, joggal arra blazírozva, hogy a "racionalitás" - legyen az gazdasági, politikai, vagy éppen általában az ország érdekeire hivatkozó - mindig is visszatérő szerepet kapott az SZDSZ pártközi tárgyalásainak utólagos magyarázataként. Márpedig a racionalitás, vélik - sokszor ha úgy tetszik, cinikusan -, végső soron mindig a kormányon maradás mellett szól...
Ámde az, hogy mi a racionális megoldás, jelen esetben korántsem ennyire nyilvánvaló. A helyzetet igencsak élezik a közelgő EP-választások. Márpedig a 4+1 éves kormányzás tapasztalata egyértelműen az, hogy koalíción belül az SZDSZ tendenciózusan veszít népszerűségéből, a párt az elmúlt egy évben stabilan a parlamenti küszöb alatt tartotta magát. Egy esetleges visszavonulás biztosan nem jelentene orvosságot, a liberális tárcák programjai pedig csak nagyon kis részben válnak majd szavazatokra konvertálható valósággá a jövő nyárra. És persze még akkor is marad az örök problematika: mennyiben sikerül majd a Medgyessy Péter által hangsúlyozott összkormányzati tevékenységen belül elkülöníteni a szabad demokrata sikereket, az önálló arculatot. Az adócsökkentésben elért siker tehát óriási labda a kisebbik kormánypártnak, ennek révén lehet egy az ország minden polgárát kézzelfoghatóan érintő saját eredménye. (Mellékvágány, de tény: a kommunikációs fölény pillanatnyilag - szinte paradox módon - a szocialistáknál van. Miközben az MSZP naponta beszél arról, hogy ők "mennyi jót adnak a polgároknak", és a megszólalások egészéből az is átjön, hogy mindennek persze az SZDSZ és az adócsökkentése lehet a kerékkötője, addig a liberálisok helyett a sajtónak kellett azon megállapításokkal előrukkolni, mennyi pénzt venne ki az emberek zsebéből, ha nem az elfogadott adótábla lépne életbe jövőre.)
A kitartás ára persze mélyülő koalíciós válság, esetleg szakítás lehet. Az SZDSZ-ben "hagyományosan" van tábora a kilépésnek (lásd pl.: 94-98 közötti időszak, Medgyessy-ügy), eddig azonban sosem kerültek többségbe, jött ugye a racionalitás. Messzemenő következtetéseket abból, hogy ezúttal maga Kuncze Gábor pártelnök hozakodott rögtön elő a válás gondalatával, nem lehet levonni, de tény: a párt több politikusa is úgy véli, a jövő júniusig biztosabban erősödnének egy kisebbségi szocialista kormány külső, de karakteres támogatásával, mint ha egy újabb pofon után is kitartanak a koalícióban (ez az út, ahogy a koalíciós szakítás esetén az előre hozott választás lehetősége, persze vabank, de az a szocialistáknak is). Márpedig az EP-választások eredménye - Kuncze Gábor jelezte, lemond, ha nem sikerül képviselői helyet szerezniük - legalább akkora "racionalitás" lehet a szűk pártvezetésnek is, mint a kormányon maradás.
