Előremenekülés

Talán kevesen emlékeznek már arra a vehemenciára, amellyel Németország egyengette a "stabil és erős" euró útját a közös európai valuta 1999-es bevezetése előtt. Hiszen épp Theo Waigel, Kohl kancellár pénzügyminisztere volt az, aki minden fórumon síkraszállt a fiskális fegyelmet kikényszerítő stabilitási paktum szigorú betartatása és a jegybanki függetlenség kikezdhetetlensége mellett. Ő volt az, aki 1998-ban megígérte: 2002-re a GDP fél százalékára szorítja le az államháztartás hiányát.

Ha finoman akarunk fogalmazni, Waigel kissé elszámította magát. Az euró ugyan ismét szárnyal, de nem belső okok miatt, hanem főként azért, mert a dollár elkerülhetetlen gyengülése főként vele szemben csapódik le. A német gazdaság immár harmadik éve gyakorlatilag stagnál, a két legutóbbi negyedévében pedig csökkent a GDP. Emiatt az államháztartási deficit a tavalyi év után az idén is túllépi a Maastrichtban megszabott bűvös három százalékot. Eközben az éves infláció májusban mindössze 0,6 százalék volt Németországban, a legalacsonyabb az eurózóna tagországai között. Nyilvánvaló, hogy az Európai Központi Bank nem lehet tekintettel az egyes országok problémáira, így viszont a német gazdaság nehezen kerülheti el a deflációt, korunk fő mumusát.

A baj igen nagy, hiszen máskülönben aligha szánta volna el magát tettekre a Schröder-kabinet, amely korábban nem éppen radikális reformkezdeményezéseivel tette magát ismertté. El kell ismerni, a kancellár legutóbb bejelentett lépései ? bár kissé szokatlanok egy baloldali politikustól ? a helyes irányba keresnek kitörési pontot. Már tavasszal hozzányúlt olyan tabukhoz, mint a nagyvonalú szociális ellátórendszerek, most pedig olyan adócsökkentéssel rukkolt elő, amelyet főként privatizációból és az állami szubvenciók visszafogásával finanszírozna. Persze nagy fába vágta fejszéjét, de némi reményre adhat okot, hogy az IG Metall szakszervezet legutóbbi sztrájkja ? 1954 óta egyébként első ízben ? megbukott.

Nehéz nem észrevenni a német reformok amerikai ihletését, míg azonban a tengerentúlon nincsenek ehhez fiskális korlátok, ráadásul a monetáris politika is segíteni tud a defláció elkerüléséhez, addig Schrödernek most szembe kell néznie az EKB és a fegyelmezettebben költekező tagországok kritikájával. Az előremenekülésnek azonban nincs reális alternatívája, legfeljebb jobb lett volna korábban elkezdeni.