Kínos az igazság?

Nagy felzúdulást váltott ki a Sapir-csoport előterjesztése, amelyben a stabilitási paktum módosítására, az agrár- és regionális politika radikális átalakítására biztatta az Európai Uniót. A javaslattevő tanácsadói testületet Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke egy éve hozta létre azzal a feladattal, hogy vizsgálja meg: miként érhető el, hogy az unióé legyen a legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaság. Bár állítólag a nyolcfős tudóscsoport létezéséről mindenki tudott, a húsz bizottsági tag közül többen - Pedro Solbes (Spanyolország) gazdasági és pénzügyi, Franz Fischler (Ausztria) mezőgazdasági, Michel Barnier (Franciaország) regionális, Margot Wallström (Svédország) környezetvédelmi, Loyola de Palacio (Portugália) szociális és foglalkoztatási biztos - megdöbbentek az indítványok hallatán, miközben például Pascal Lamy (Franciaország) kereskedelmi biztos támogatólag lépett fel, amikor keresetlen szavakkal közölte: szükség van a stabilitási paktum korszerűsítésére. Ettől persze csak még nagyobb lett a feszültség, hiszen Jacques Chirac francia elnök néhány nappal korábban ugyancsak keményen bírálta a bizottság illetékeseit, mert az euró-zóna országaiban ragaszkodnak a szerinte idejétmúlt deficit-előíráshoz.

A másik oldalról Barnier többek közt a jövőre csatlakozó tíz új tagállam 30 milliárd eurós támogatásának "kipécézése" miatt a realitások figyelmen kívül hagyásával, míg Wallström küklopszi világlátással vádolta meg a tanácsadókat. Még hoszszan lehetne idézni az ellenvetéseket, amelyek brüsszeli megfigyelők szerint mindig természetes reakciónak számítanak, amikor kínos az igazság. Ám eközben hiba lenne szem elől téveszteni a javaslatokat, amelyek bármennyire szentségtörésnek tűnnek, itt lógnak a "levegőben", és beláthatatlan változások előfutárai lehetnek az EU-ban. (KoM)