Nagyot mondók
Feljebb srófolta az inflációs várakozásokat a kormány azzal, hogy bejelentette a 2004-es költségvetésre vonatkozó elképzeléseit - adta hírül elemzői körkérdésének eredményét a Reuters. A felmérés két dolgot jelez világosan: egyrészt a piac eleve fenntartással viseltetik a költségvetési hiány leszorításáról szóló fogadkozással szemben, másrészt pedig nem feltétlenül kell mindig a jegybankra mutogatni, ha a romló gazdasági feltételekről esik szó.
A vártnál jövőre is lazább fiskus hírére nemcsak az elemzői várakozások csúsztak ki az MNB inflációs célsávjából, de búcsút inthetnek a kamatcsökkentésre vonatkozó elképzeléseiknek is. Ezzel végképp mattolta a költségvetés a monetáris politikát. Kamatot emelni már értelmetlen lenne, és már a mérsékléssel sem kell számolni.
Egyedül a deficitre vonatkozó prognózist nem sikerült befolyásolnia a kormánynak. Nem új dolog: a piac eleve kétkedéssel fogad bármit, amit a kormányzat költségvetésügyben bejelent. Ha a pénzügyminiszter a GDP 3,8 százalékára teszi a büdzsé hiányát, a piac 4,4-et mond.
Pedig az esély már megvolt, hogy elmúljon a licithangulat a büdzsé számai körül. Egy éve például mindössze 3,4 százalékos GDP-arányos hiányt várt erre az esztendőre a piac, ami kifejezetten jó indulást jelentett volna egy hiteles költségvetési pályához. Ma már 5,4-ről kellene indulni, vagyis a kezdeti bizalom elszállt. Kevesen veszik komolyan a megszorításokat, már csak azért is, mert a koalíció is egyre harcosabb az átmeneti szavazatvesztéssel járó intézkedések megvétózásában.
Bár az utóbbi időben számos jogos kritika érhette a jegybank tevékenységét, a jelen helyzetben a piac csalódottságát mégis főként a szükségesnél lazább fiskális politika okozza. Márpedig az államkassza kiadási sorait még mindig a Pénzügyminisztérium szerkeszti.
