A líbiai leckék

Az Egyesült Államok hozzájárul a Líbia-ellenes ENSZ-szankciók megszüntetéséhez, de a maga részéről fenntartja az észak-afrikai országgal szembeni büntetőintézkedéseit - jelentette be a külügyminisztérium azt követően, hogy a múlt héten érdemi végkifejletre jutott a 15 éve tartó Lockerbie-ügy: Líbia elismerte felelősségét a PanAm 103-as járatának a skóciai Lockerbie fölött 1988 decemberében elkövetett felrobbantásáért, és letétbe helyezett 2,7 milliárd dollárt egy svájci bankszámlán a 270 halálos áldozat hozzátartozóinak kárpótlása céljából. A Biztonsági Tanács ma kezd foglalkozni a Líbia ellen 1999-ben már felfüggesztett szankciók eltörlésével.

Líbia párialéte azonban ezután sem szűnik meg, minthogy az USA "nem felejt", s ez a minimális retorzió egy olyan régmúlt terrorcselekmény kapcsán, amelyért manapság katonai lerohanás járna. Líbia ráadásul ugyanolyan diktatórikus rezsim, mint Irak volt, s első embere, Moamer el Kadhafi semmivel sem gusztusosabb diktátor Szaddám Huszeinnél. A vonatkozó amerikai külügyminisztériumi közlemény rendesen sorolja is Líbiának azokat a vétkeit, amelyek miatt érvényben maradnak az első ízben 1986-ban (!) bevezetett korlátozó intézkedések: a terrorizmus állami szponzorálása, tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik beszerzésére irányuló erőfeszítések, afrikai regionális konfliktusok szítása, az emberi jogok semmibevétele, a demokratikus intézmények hiánya.

A fenyegetettség tekinthető reálisnak is, meg nem is: arcmentésnek. Az eseti megoldás mindenesetre jól érzékelteti, hogy diplomáciai aprómunkával is lehet bonyolult problémát rendezni; főleg, ha pontosan kitűzött célt követnek. A másik tanulság pedig az, hogy nem sok értelme van a presztízsszempontok érvényesítésének, hiszen már egy évvel ezelőtt ugyanerre az eredményre lehetett volna jutni - Kadhafiék ugyanis pontosan a most realizált ajánlattal éltek tavaly augusztusban. (SzH)