Az Eurostat-bomba

Időzített bombává vált az Eurostat-affér az Európai Bizottság számára. Ha bekövetkezik a robbanás, az immár könnyen véget vethet a jelenlegi testület regnálásának is - hasonlóan a Santer-féle bizottság szintén egy évvel mandátumának lejárta előtti, 1999-ben bekövetkezett dicstelen távozásához. Déjá vu érzést keltenek az ügy főbb ismérvei is: éppúgy eltussolt pénzügyi visszaélések szerepelnek fő vádként, mint öt évvel ezelőtt, s éppúgy néhány hónapos "lappangás" után kezd súlyossá válni a baj, mint akkor. (Az már persze komolytalan összevetés, s csak a rosszmájú elemzők fejéből pattan ki, hogy már megint egy francia áll a gyanúk középpontjában, akárcsak 1999-ben Edith Cresson akkori biztos.)

A kínos múltbeli párhuzamok mellett további ómen, hogy már olyan lapjelentéseket kell cáfolnia Brüsszelnek, mint hogy az ügy Pedro Solbesnek, az Eurostatot (is) felügyelő pénzügyi biztosnak a székébe kerülne. A legveszélyesebb a jelenlegi bizottságra nézve éppen az lehet, hogy Prodi már korábban közölte: grémiuma testületileg vállalja a politikai felelősséget az ügyért, beleértve az esetleges lemondást is.

Mint ismert, az Európai Bizottság júliusban kezdett vizsgálatot az Eurostat három vezetője, köztük a francia Yves Franchet ellen amiatt, hogy az statisztikai hivatal egyes szerződéseit a valóságosnál nagyobb értékűnek tüntették fel, a pluszpénzeket pedig egy titkos számlára utalták. A sajtóban májusban megjelent vádakat az Eurostat először tagadta, majd Franchet elismerte, hogy valóban létezett egy ilyen számla, amelyről "bizonyos tevékenységeket" finanszíroztak, ám tagadta, hogy az az Eurostat-vezetők személyes meggazdagodását szolgálta volna. Akár így volt, akár nem, Prodi szeptember 25-i európai parlamenti meghallgatása a vizsgálat eredményeiről döntően befolyásolja majd, hogy a bizottság kitölti-e 2004-ig tartó mandátumát. (UGy)