Bejön a réven

Hát eljutottunk idáig is! Mi, magyarok immár egy másik ország negyedik legjelentősebb befektetőjévé váltunk; tevékenyen és elismerten támogatunk egy államot annak európai uniós csatlakozásában; mi özönöljük el - immár mint jól fizető és tárt karokkal várt látogatók, s egyre gyakrabban mint ingatlantulajdonosok is - egy ország turistaparadicsomát. (Annak, aki még nem találta volna ki, Horvátországról van szó.)

Ám mielőtt még nemzeti keblünk a duplájára dagadna, álljunk meg egy szóra. Egyrészt ugyanis természetesnek kell tekinteni, hogy - tizenplusz évvel a rendszerváltás után, az uniós csatlakozás küszöbén - az üzleti szféra eljutott odáig, hogy külföldön fektessen be, a lakosság egy szélesebb rétege, hogy külföldön nyaraljon, esetenként külföldi nyaralót vásároljon, illetve az ország mint egység, hogy tevőlegesen segítsen.

Mindez üzlet a javából.

Az egyértelmű, hogy egy nemzeti olajtársaságban kiváló üzlet rejlik (kiváltképpen akkor, ha nemcsak egy társaságot, hanem egy a felépülő sztrádák mentén lendületesen fejleszthető s így a befektetés gyors megtérülésével kecsegtető benzinkúthálózat lehetőségét is kapjuk mellé.) Ám nem csak ilyen volumenű invesztíciókban van üzlet, s nem is csak egy gyár, üzem, jachtkikötő vagy éppen látványpékség-hálózat kecsegtet profittal. Éppen úgy hasznot fial, ha a nyaralásért nem fizetünk ki többet, mint itthon tennénk, ám pénzünkért cserébe kellemesebb környezetet, kulturáltabb körülményeket kapunk. Az ingatlanvásárlóknak is nyereséges lehet a tengerparton venni egy nyaralót vagy apartmant, durván annyiért, amennyiért - mondjuk - a Balaton partján; nem csak maguk nyaralhatnak így olcsón, némi itthoni szervezés eredményeként pár év alatt be is hozza a befektetett tőkét.

Mindezek fényében egyik szemünk sírhat, a másik nevethet. Hiszen bekerültünk azon országok körébe, amelyek már képesek a külföldi terjeszkedésre is. S ezt a befogadó ország(ok) elismerése mellett teszik. Ugyanakkor veszítünk is ennek révén: a pénzével kevésbé spóroló magyar nyaralóknak köszönhetően tetemes bevételkiesést. Ám keseregni nincs ok: ez is a fejlett piacgazdaság. S különben is, ami elvész a vámon, bejön a réven.