Késlekedő kapcsolás
Miközben mind több a jele annak, hogy magasabb fokozatra kapcsol az amerikai gazdaság, a szakértők szerint Európában még mindig nincs igazi bizonyíték arra, hogy megtörtént volna ugyanez a "kapcsolás". Egyelőre vegyesek a jelek a növekedés kilátásait illetően, óvatoskodnak az elemzők. Ezt a nézetet osztja Pedro Solbes, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyekért felelős tagja is, aki elismerte: "némileg csalódást keltőek" az EU legutóbbi mutatói az amerikaiakkal öszszehasonlítva; az Egyesült Államokban éves szinten 2,4 százalékos növekedést regisztráltak 2003 második negyedévében.
Európa a jelek szerint a legjobb esetben is csak cammog Amerika nyomában, s már az a tét, hogy képes-e belekapaszkodni a meglódult amerikai gazdaságba, vagy jóvátehetetlenül lemarad az újabb globális fellendülési hullámról. Arról immár senki sem ábrándozik - amiről 2000-ben vagy 2001-ben még rendkívül sokan -, hogy majd átveszi a világgazdasági lokomotív szerepét az Egyesült Államoktól. Lényegesen kevesebbért is alig-alig mozdul újabban a világ legsikeresebb integrációjaként számon tartott közösség. Mintha elakadt vagy "megzavarodott" volna a gépezete. Kicsinyes csatározások, mindennapos szentségtörések jellemzik Brüsszel és a tagok, az alapítók, a később belépők és a jövőre csatlakozók viszonyát, szinte kiábrándító a hangzavar, amelyben az európaiak legszebb álmai lesznek az enyészeté. A helyükre korrupciós ügyek, hatalmi szereptévesztések, történelmileg kísérteties alá-fölé rendeltségek, "odaát" eddig elképzelhetetlennek tartott szituációk kerülnek, amelyek immár azt veszélyeztetik, hogy az Európai Unió az legyen, ami: integráció. Nem ártana erre a kockázatra felfigyelni, mert a késlekedő kapcsolásnak, a kapkodásnak és vagdalkozásnak óriási ára lehet, immár nem csak a (világ)gazdaságban. (KoM)
