Milyen az ideális adórendszer?

Az ideális adórendszerrel szemben több követelményt fogalmazhatunk meg. A legfontosabbak, hogy az adók 1. biztosítsák az állam működéséhez szükséges bevételek egy jelentős részét úgy, hogy 2. az adózás igazságosan terhelje az adófizetőket, azaz a "gazdagok" több terhet viseljenek mint a "szegények", 3. ne rontsa a gazdaság növekedési lehetőségeit, és mindemellett 4. legyen átlátható és könnyen beszedhető. Néhány követelmény némileg ellentmond egymásnak, például az igazságos teherviselés sokszor csak az átláthatóság és a könnyen beszedhetőség rovására valósítható meg, sőt, a "túlságosan igazságos" rendszer pont a gazdaságilag legaktívabb csoportok teljesítményét foghatja vissza.

Kiemelendő, hogy az adókat csak a maguk rendszerében szabad nézni, egy-egy adónem vagy adómérték jósága csak a többi adófajtával együtt értékelhető. A struktúra figyelmetlen kialakításának hatására bizonyos tevékenységeket adótúlterhelés sújthat, ami adóelkerülésre ösztönzi az adózót. Különösen igaz ez abban az esetben, amikor a gazdaságpolitika az igazságos teherviselésre való törekvést ötvözi a költségvetés magas finanszírozási igényének kielégítésével. Ilyenkor a végeredmény: egy nem igazságos, kaotikus, az egészséges gazdasági növekedést viszszafogó rendszer, ami ráadásul az állam számára a potenciálisnál kevesebb bevételt generál.

A mostanság divatos új hullám szlogenje az egykul-csos, kedvezmények nélküli adózás. Nincsenek sávok, nincs progresszivitás, sőt, szélsőséges esetben teljesen eltérő adónemeknek is azonos a kulcsa. A szlovák kormány tervei szerint például az szja, az áfa és a tánya kulcsa is 19 százalék lenne, és - elvileg - nincs semmi kedvezmény.

A rendszer előnye az egyszerűség, a könnyű beszedhetőség, valamint az, hogy szerencsés esetben sok korábbi adóelkerülőt motivál arra, hogy adóját befizesse. Mindegy, milyen adóalapul szolgáló tevékenységről van szó, az egységes kulcs minden kifizetőhelyen levonható. Mivel nincs kivétel, a nyilvántartás és a bevallás is egyszerű, sokkal egyszerűbb, mint például az a nyomtatvány, ami minden év február-márciusában milliónyi diplomás honfitársunkat (magamat is beleértve) többórányi megfeszített elmebajnokságra kényszeríti.

A kritikus változó ebben az esetben az egyetlen kulcs meghatározása. Ha túl magas, az adót korábban el-kerülni igyekvőket nem ösztönzi az adózásra, ha túl alacsony, akkor pedig nem generálja az állam működéséhez szükséges bevételeket. A lineáris kulcs másik hátránya, hogy - személyi jövedelemadó esetén - nem igazságos, hiszen a "gazdagok" teherviselő képessége jövedelmükkel, vagyonukkal nem lineárisan, hanem progresszívan növekszik. A létminimum közelében élők számára egy rosszul kalibrált egykulcsos adó is elviselhetetlenül magas terhet jelent, míg a jómódúak ugyanezen adókulcs mellett képességeikhez mérten lényegesen kevesebb részt vállalnak a közkiadások fedezetének megteremtéséből. Ezt küszöbölné ki a progresszív jövedelemadók rendszere, az viszont már lényegesen bonyolultabb adminisztrációt követel, és a kivételek alkalmazásának veszélyes ösvényére térítheti az adórendszer kialakítóit.

Önmagában jó adó nincs, csak jó adórendszer, ami aztán megoldást nyújthat a lineáris szja hiányosságaira is. Az igazságos teherviselés alapján azt mondhatjuk: "fizessenek a gazdagok". A gazdag nem az, akinek magas a kimutatható jövedelme, hanem az, akinek reáljavakban vagy pénzügyi megtakarításokban számottevő vagyona van, valamint aki sokat fogyaszt. Az alacsony, egykulcsos személyi jövedelemadó kiegészítve a vagyon- és a fogyasztási adók különböző formáival lehetőséget ad az igazságosabb teherviselésre, sőt, mivel a jövedelemtermelést nem fogja vissza, a gazdasági növekedésnek sem áll útjában. Általában el lehet mondani, hogy az adórendszerrel szembeni követelményeknek egy olyan adórendszer felel meg a legjobban, ami nem a jövedelem képződését, hanem annak a végső felhasználását terheli meg.

Az adókkal szemben mindenekfelett van egy rendszerfüggetlen követelmény: összesen ne vonjon el túl sok jövedelmet a gazdaságból. Magas államháztartási kiadási szint mellett nincs jó adórendszer, legyen az egyszerű egykulcsos, vagy komplex, kedvezményekkel teli progresszív. Ilyet még a legfelkészültebb, legjószándékúbb bizottságok sem tudnak kitalálni.