Partner, vagy fél?

A Medgyessy-kormány többször is deklarálta, együttműködő partnernek tekint, azzá kíván tenni minden társadalmi csoportot, legyen szó nyugdíjasokról vagy tanulókról, mikrovállalkozókról vagy multikról, civilekről vagy szakmai szövetségekről. Tény és való, gesztusok mindenféle irányban voltak, ám hogy, hogy nem, mégis szép számmal vannak elégedetlenek. Talán nem véletlenül.

A partnerség - értelmezésünk szerint - annyit jelent, mint a felek kölcsönös megbecsülésén és tiszteletén alapuló kapcsolat. Az együttműködő partner pedig annyit, hogy egyazon cél érdekében a partnerek összefognak, s közösen gondolkozva igyekeznek előmozdítani az adott ügyet.

Ám más az elv és megint más a realitás.

A realitást tapasztalhatták meg a Versenyképességi Tanács tegnapi alakuló ülésének előkészítése során a kormányzat által együttműködő partnernek kiszemeltek. Azt, hogy a kormány ugyan szavakban együtt kíván gondolkodni partnereivel a magyar gazdaság versenyképességének erősítése, relatív pozícióvesztési folyamatának megfordítása érdekében, ám a történésekből csak egy felületes konzultáció igénye sejlik. Mert mi mást, mint egy kipipálható találkozót tartanak akkor, ha az arra készített, komoly elemzéseket és indítványokat tartalmazó előterjesztést (hírek szerint vagy hatvanoldalnyi anyagot) csak a meghirdetett ülést megelőző nap délutánján juttatják el azokhoz, akiktől megfontolt, ügyet előrevivő reagálást várnak?

A szándékok szerint a Versenyképességi Tanács egy gazdasági kerekasztal, s ez szimbolikát is hordoz: nincsenek egymással szemben ülő felek - egymás mellett ülő partnerek vannak. Ám még várat magára annak bizonyítása, hogy a partnerségi szándék tényleg komoly.