Putyin Berlusconinál

Ötödször tárgyalt az idén négyszemközt Vlagyimir Putyin orosz elnök és Silvio Berlusconi, s ebből két találkozó az olasz kormányfő EU-elnökségének idejére esett, aminek az esetleges személyes rokonszenven túl oka kell legyen. De mi az?

Az egyik ok lehetne, hogy Olaszország az EU-n belül a második legnagyobb gazdasági partnere Oroszországnak; különösen szoros kapcsolatokat ápol a Gazprom és az ENI, közös gázvezetéket építenek az orosz mezőktől Törökországba és rajta keresztül nyugatabbra. A tranzit ugyan felettébb érdekessé teheti a projektet, de önmagában nem magyarázat a kölcsönösen kitüntető figyelemre. A tárgyalások témakatalógusából két további ok is kirajzolódik: Irak, vízummentesség. A kettő egymással kombinálva talán közelebb hozza a rejtély kulcsát.

Berlusconi folyamatosan "gyomrozta" Putyint azért, hogy fogadja el az iraki amerikai álláspontot, kevés sikerrel. Most azonban - látszatra váratlanul - az orosz elnök Szardíniából tudatta a világgal, hogy Moszkva nem ellenzi USA-vezetésű nemzetközi erő telepítését Irakba, feltéve, hogy ezt az ENSZ BT határozza el. Történetesen éppen ezen dolgozik az amerikai külügyminisztérium is, miután a bagdadi ENSZ-képviselet szétbombázását követően Kofi Annan főtitkár a kvázi fügefalevél-szerep fenntartása érdekében a "felelősség" megosztását kérte Washingtontól. Putyin most talán az iraki orosz milliárdok védelmében mintegy magára hagyta Chirac francia elnököt.

Az orosz vízummentesség igénye a schengeni Európával szemben meglehetősen reménytelen ügynek látszik, ébren tartása viszont kiválóan alkalmas a "pozitív jövőkép" sulykolására. Az EU-bővítés kérdésében külön utat járó Berlusconi, az őszi EU-orosz csúcs házigazdája ugyanakkor nem sokat kockáztat, amikor felajánlja, hogy diplomaták és diákok ingyenesen juthatnak hozzá az olasz beutazási engedélyhez. (SzH)