A költségvetés belső vitája

A pénzügyminiszter tekintheti legfőbb gondjának a büdzsé egyensúlyát, az államháztartási hiány mértékét, de a költségvetést megszavazó képviselőnek a döntést követően haza kell mennie, és elmagyaráznia az önkormányzatoknak, a választóknak, hogy miért nem jutott erre vagy arra pénz - leegyszerűsítve ez a költségvetés parlamenti vitájának "belső fordulója", azaz a kormány és saját pártjai között zajló csata lényege.

A "belső" szót igazából felesleges idézőjelbe tenni: a költségvetési vita a parlamentben régen nem az ellenzék és a kormány ütközése alapelvek, prioritások, makrogazdasági mutatók körül. Szó van erről is persze, de csak köretként az igazi, a beterjesztett tervezetet módosítani képes, mindenkor a koalíción belül maradó összecsapásokhoz képest. A mindenkori ellenzéket akár kézlegyintéssel is el lehet intézni, a saját katonáknak azonban meg kell adni, ami jár.

Mindezért meglepődni sem érdemes azon, hogy a kormánydöntés megszületését követően máris módosulnak az adóelképzelések, és a még be sem terjesztett költségvetéshez kormánypárti módosító indítványok tucatjai készülnek. Ezek fedezetének megteremtéséhez pedig a frakciók egy része máris felülírta a kormány által prioritásként kezelt 3,8 százalékos költségvetési hiányt, melynek csökkentési ütemét egyébként is többen bírálták. Fél százalék, százmilliárd forint, és még csak nem is kellett nagyon hozzányúlni semmihez - véli a képviselők egy része.

Egy évvel ezelőtt egy népszerű kormány népszerű intézkedéseket hozhatott. És még így is természetes volt, hogy olyan alapvetőnek számító kérdésekben, mint az önkormányzati finanszírozás, az utolsó pillanatban születtek meg a kiegészítő támogatásról szóló döntések. A kormánynak most egy lényegesen feszesebb büdzsével, valamint azzal kell szembenéznie: képviselőik egy része sem hiszi, amit mondani kénytelen, hogy a jelenlegi keretek közt tartható az elért életszínvonal. A szorítás kettős, hiszen egyrészt a jövő évi első számlák kézhezvétele és a családi költségvetési mérleg megvonása után a polgárok szavazni indulnak az európai parlamenti választásokon, másrészt már tavaly kiderült: az osztogatás, a nadrágszíj túlzott kiengedése a távlati ígéretek, a 2006-ban felmutatandó eredmények megvalósítását veszélyezteti.