Fájdalmas műtét

Bizonyára sokak részéről nem fogadja örömujjongás a László Csaba pénzügyminiszter által tegnap meglepetésszerűen bejelentett elbocsátási terveket. A minisztériumok és intézményeik létszámát tíz százalékkal kurtítják meg, másutt a közszférában hatszázalékos létszámleépítést hajtanak végre. Sokaknak azok közül, akik maradhatnak, szolgálati autójuk, mobiltelefonjuk elvételével kell számolnia. Az intézkedés ötvenezer - a családtagokat is hozzászámítva több mint százezer - embert érint, és sok milliárd forintos kiadástól mentesíti az államkasszát.

Előre beprogramozható a forró ősz. A közszféra szakszervezetei nyilván utcára vonulnak, előzetes hatástanulmányok hi-ányát emlegetik majd, és felemlítik a fűnyíróelv esztelenségét.

Az ellenzék a Bokros-csomag új kiadásáról szól majd, amely családok tízezreit hozza lehetetlen helyzetbe.

Egyes szakírók pedig elemezni fogják, hogy amit behoz az állam a vámon, elveszíti a réven, hiszen nő a munkanélküliség, megcsappan a fogyasztás: több pénz kell végkielégítésre, segélyre, kisebb lesz az adóbevétel.

Vannak azonban olyan helyzetek, amikor fájdalmas döntések nélkül nincs korrekció.

A fejlett világ országait tömörítő Gazdasági, Fejlesztési és Együttműködési Szervezet, az OECD szerint a tagországok közül arányaiban Magyarországon a legméretesebb a közszféra. Az ország munkaerő-állományából minden ötödik az állami szektorban dolgozik: 827 ezren vannak. Még néhány hete is a hivatalos nyilatkozatok alapján okkal hittük, hogy az uniós csatlakozás ürügyén e szám tovább duzzad.

Korábban a köztisztviselők-közalkalmazottak joggal panaszkodtak, hogy alulfizetettek. A Medgyessy-kormány olyannyira vonzóvá korrigálta a közalkalmazotti béreket, hogy az utóbbi évben 30 ezerrel nőtt a számuk. Most - minden logikára rácáfolva - itt nagyobb a kereseti szint, mint a magángazdaságban. A közszféra finanszírozása egyre jobban megterheli a költségvetést és teszi eleve lehetetlenné a közterhek csökkentését, ami pedig elengedhetetlen a magyar gazdaság versenyképességének javítása szempontjából.

A tervezett elbocsátások akár fordulatot is jelezhetnek a gazdaságpolitikában. Ha a felszabaduló erőforrásokat valóban arra fordítják, hogy javítsák a magángazdaság lehetőségeit, az ötvenezer emberből egyre többen megtalálhatják boldogulásukat más munkahelyeken. Amelyek nem az államtól függenek.