Gazdaságpolitikai mozgástér

Ez a makacsul tovább élő megítélés furcsa és különös, hiszen ugyanezen emberek saját szűkebb egyéni, családi gazdálkodásukban nagyon is természetes racionalitással hoznak döntéseket, alapvető kiindulásként elfogadva, hogy hosszabb távon az egyéni, családi kiadásoknak tekintettel kell lenniük a meglévő és a várható jövedelmekre. Túlköltekezés persze lehetséges, sőt bizonyos kitűzött célok eléréséhez akár még az eladósodást is vállalni lehet, de a bevételeknek és a kiadásoknak normális körülmények között egyensúlyban kell lenniük.

A lakosság, a közvélekedés ezen kettőssége furcsa és különös ugyan, de legalább érthető, magyarázható. Alapvetően más megítélés alá esik, amikor az egymást követő, felváltó kormányzatok képviselőjének megnyilatkozásai hordozzák ugyanezen kettősséget. Mindez annak kapcsán vált szembetűnővé, hogy az EU-hoz benyújtott hároméves gazdaságpolitikai keretszámainak kapcsán az ellenzék magabiztosan jelentette ki, hogy a kidolgozott gazdaságpolitikai program, a kijelölt fejlődési pálya az EU-nak lehet, hogy megfelelő és elfogadható, de a magyarság számára nem.

A bombasztikus politikai, ideológiai felhangoktól eltekintve ez az értékelés, megítélés azt sugallja, hogy van, lehet egy másik gazdaságpolitika, amelyet csak akarni kell, és a magyar gazdaság a következő években szárnyalni fog. Az persze aligha vitatható, hogy van és lehet más hangsúlyokat megfogalmazó, imponálóbb fejlődési pályát és számokat produkáló gazdaságpolitika, de nagyon is kétséges, hogy a magyar gazdaság növekedési üteme jelentősen javul, és a mostani egyensúlyi feszültségeket fájdalmak nélkül lerázhatjuk. Csak emlékeztetőül: a 90-es évek második felében igen kedvező világgazdasági feltételek mellett a magyar gazdaság éves átlagban kb. 4,5 százalékos növekedésre volt képes, és a 2004-2006-os programban is - 2004-től eltekintve - lényegében ugyanezen növekedési ütem szerepel, gyorsan javuló egyensúly mellett. Az EU-hoz eljuttatott gazdaságpolitikai elgondolásokkal kapcsolatosan inkább az a gond - amely a közgazdász-vándorgyűlésen is élesen megfogalmazódott -, hogy túlzottan optimista és a várható külső feltételekkel nem reálisan számoló növekedési és egyensúlyi pályát vázol fel. A közgazdászok megítélése szerint a költségvetés kiadási oldalának radikális mérséklése és átalakítása nélkül, az állami elvonás és bürokrácia jelenlegi arányai mellett nem lehet érdemleges versenyképesség-javulást elérni, amely pedig a gyorsabb növekedés kiindulópontja. A kormányprogram azt sugallja és feltételezi, hogy a 2004. évi további kiigazítás után, gazdaságpolitikai fordulat nélkül is dinamikus bővülési és gyorsan javuló egyensúlyi pályára kerülhetünk. A külső feltételek javulásának valószínűsége ugyan nem kizárt, de egyrészt nem is biztos, másrészt nagy a valószínűsége annak, hogy a jelenlegi és 2004-ben tovább növekvő adóterhek mellett az üzleti szféra nem lesz képes kihasználni az esetleg javuló konjunktúrát.

Az elmúlt három év ismételten tanulságul szolgálhat arra, hogy a magyar gazdaság méreténél, fejlettségénél, nyitottságánál fogva igen sebezhető, erősen függ a világgazdasági fejleményektől, különösen az exportpiacok bővülésétől és saját versenyképességének javulásától. Mint tapasztalhatjuk, a külső feltételek gyorsan és drámaian változhatnak, ezért a hosszabb távú gazdaságpolitika kialakításánál nagyon óvatosan kell eljárni. Az önbizalomtól duzzadó politikai akarat alapján készített, korábbi két évre szóló költségvetés talán a legjobb példája annak, hogy veszélyes és félrevezető lehet a reálfolyamatoktól elszakított költségvetés.

Mert mi sem lenne egyszerűbb, mint a szélesebb magyar közvéleménynek is tetsző, megfelelő növekedési pályát, gyors bérfelzárkózást ígérő programot megfogalmazni, csak kérdés, mi ennek a realitása. A tartósan 7 százalékos gazdasági növekedés éppen úgy "a merjünk álmodni" világába tartozik, mint a belátható időn belüli bérfelzárkózás. A valóságtól elrugaszkodó, egyébként vonzó növekedési pálya csak arra jó, hogy a társadalom egyes rétegei megfogalmazzák és követeljék például az EU-átlagnak megfelelő, mielőbb elérendő javadalmazást, amelynek teljesíthetetlensége pedig törvényszerűen kiábrándultságot, viszályt, feszültségeket gerjeszt.