Lefelé a lejtőn

Első látásra siralmas adatot publikált tegnap a KSH: az elemzői várakozásoktól jóval elmaradva, 2,4 százalékra esett vissza a gazdasági növekedés üteme a második negyedévben. Ez hatéves mélypont. Hol vannak már a 7 százalékról szőtt álmok, majd a később 5-6 százalékra leszállított "realistább" várakozások? Jelenleg már a 3-4 százalékos GDP-bővülési tervek is illúziónak tűnnek.

Ami a bűvös 7 százalékot illeti, azt 2000 első negyedévében valóban majdnem sikerült elérni, akkor jött viszont a dotcombuborék szétpukkanása az Egyesült Államokban, amely tulajdonképpen elindította a mostani recessziós időszakot. Azóta a magyar GDP növekedési üteme ? kisebb kitérőkkel ? folyamatosan lassul, hűen igazodva legfőbb exportpiacaink trendjéhez. Értelmetlen lenne ezt bármelyik kormány nyakába varrni: az olyan exportorientált kis gazdaságok, mint Magyarország is, meglehetősen behatárolt pályán mozognak. Mellesleg tudja-e valaki például, hogy a "kelta tigrisként" emlegetett Írországban, amely a 90-es évek második felétől stabilan 10 százalék körüli növekedéssel büszkélkedhetett, mennyi volt legutóbb, az első negyedévben a GDP bővülése? Elárulom: fél százalék. Ha meg valaki a környező országok gyorsabb növekedésével példálózik, azt árnyalja, hogy jó részüknél csak most kezdődik az a tőkebevonási hullám, amelynek áldásos hatását mi korábban élveztük.

Az aktuális növekedési ütem tehát jórészt külső adottság számunkra, amin lehet ugyan siránkozni, de nem nagyon érdemes. A belső kereslet mesterséges élénkítése átmenetileg ellaposíthatja a hullámvölgyeket, de ezért többnyire súlyos árat kell fizetni a külső és belső egyensúly felbomlása miatt, amint azt megtapasztaltuk. A gazdaságpolitikának ezért nem elsősorban a ciklusok kisimításán kellene munkálkodnia, hanem azon, hogy a gazdaság alkalmazkodóképességét, rugalmasságát javítsa, potenciális kibocsátási szintjét emelje. Ez pedig alapvetően az aktív állami szerepvállalás visszaszorításával és hatékony szabályozók kialakításával érhető el.

A rossz GDP-adat ellenére azért van ok némi derűlátásra is. Bár részletes adatok még nem állnak rendelkezésre, úgy tűnik, hogy a fogyasztás húzóerejét lassan a beruházások veszik át. Ez pedig reményt kelt arra vonatkozóan, hogy a nemzetközi konjunktúra javulását ? amire azért jövőre már látszik esély ? jól meg tudjuk majd lovagolni.