Multieszközökkel erősít az Albacomp

Valamivel több mint fél éve került a székesfehérvári informatikai csoport vezető cégének az élére. Milyen komolyabb változtatásokat hajtott végre ezen időszak alatt?

A holdingvállalatot hetedik hónapja vezetem, de a cégcsoportnál már egy éve dolgozom. Tavaly szeptemberben neveztek ki az egyik leányvállalat, a SZÜV Rt. vezérigazgatójának, onnan jöttem át februárban az Albacomphoz. A vezérigazgató-váltás önmagában is felforgathatja egy szervezet életét, de itt nagyobb változások mentek végbe az elmúlt egy-két évben. Idejövetelem előtt a korábbi meghatározó vezetők távoztak a cégtől. Az első időktől kezdve úgy gondoltam, tiszteletben kell tartanom azt a tényt, hogy az Albacomp egy perpetuum mobile. Saját magától is van egy jó értelemben vett tehetetlensége, generálja az ügyleteket maga körül. Megvan hozzá a jó kiszolgálócsapat, a gyártás, a logisztika, a szerviz, ami eddig is nagyon jól működött. A marketingben és a kereskedelemben viszont komoly hiányosságokat tapasztaltam. Ezt felismerve, egy-két hónapon belül erősítettem a csapatot egy tapasztalt kereskedelmi vezérigazgató-helyettessel, marketingigazgatóval és egy kormányzati igazgatóval.



A cég újraépítésében és az irányításában mennyire hasznosítja eddigi multikarrierje korábbi állomásainak - Bull, Andersen Consulting, Oracle - tapasztalatait? Érzi-e egyáltalán szükségét a multiszerű átszervezésnek pusztán amiatt, hogy a hazai számítástechnikai piacon ma már főként a nemzetközi vállalatok dominálnak?

Eléggé fontosnak tartom. Bár ez nyilván nem azt jelenti, hogy az ember ostobán követ valami sémát, hanem megpróbálja azokat az eszközöket hasznosítani, amikkel hatékonyabbá lehet tenni a szervezetet. Három multinál is dolgoztam korábban. Mindenhol más és más tapasztalataim voltak. Egyébként is úgy látom, hogy multi és nem multi között nem akkora a különbség, mint a fehér és a fekete között. A multi csak annyiban jobb, hogy sokkal nagyobb az esélye annak, hogy az adott vállalati közösségben nagyobb tapasztalat gyűlhetett össze, hiszen több ország menedzselésével, szinkronizálásával kell nap mint nap megküzdeni. A vezetőtársak kiválasztásában is fontos szempont volt a multinacionális múlt, ez a jó alapképzettség mellett azért is fontos, hogy jobban tudjuk navigálni az erős multinacionális környezetben a nem multi Albacompot.



A cég valamikor egy tipikusan alulról építkező, osztott felelősségű (kis)vállalkozásként indult, de mire vállalatcsoporttá fejlődött, erősen egykezi irányításúvá vált. Ön szerint a mai üzleti környezet melyiket követeli meg inkább?

Az Albacompnál dolgozók ma is úgy vélik, ezért a vállalatért érdemes hajtani. Egészen más itt a hozzáállás, mint egy multinál, ahol felülről ránk erőltetett lojalitást várnak el. Ami a vezetési módszereket illeti, valóban nagyon centralizált irányítás volt jellemző az Albacompra. Lényegében egy ember tartott a kezében mindent, annak ellenére, hogy maga a menedzsment formailag már többszintű volt. Az alkalmazottak kevésbé voltak ambicionálva arra, hogy önállóan döntsenek. A multiknál viszont mindenkinek van felelősségi köre, és a szükséges döntések meghozatalához kellő eszköztára. Úgy érzem, az eltelt hat-hét hónap alatt sikerült - részben azoknak az embereknek a segítségével, akiket kívülről hoztam - ebbe az irányba vinnem a céget. Ma az Albacomp decentralizált szervezetként működik, mindenki ismeri a szervezeten belüli felelősségét. Mindenkinek van rövid távú terve, ennek alapján kapja a fizetését és a bónuszokat.



A változtatások mellett továbbra is fennáll a kérdés, hogy milyen esélyei lehetnek Magyarországon egy ilyen erős multikörnyezetben a hazai tulajdonú vállalkozásnak?

A piaci helyzet nem feltétlenül úgy hasonlítható össze, hogy hazai vagy multi, hanem hogy az Albacomp - a második legnagyobb magyar tulajdonú informatikai vállalkozás - közel 20 milliárd forint forgalmú csoport, miközben egy multi nagyjából dollárban ennyi. Vagyis ezen a kis piacon nagyságrendekkel nagyobb cégekkel kell megküzdenünk. Nem látom ugyanakkor, hogy a know-how-beli különbség is ilyen nagy mértékű lenne, hiszen többé-kevésbé hasonló szakmai felkészültségű emberekkel tud dolgozni az Albacomp is, mint egy multi. A kérdés inkább az, hogy menynyire tudjuk finanszírozni a cég tevékenységét, és ezen nemcsak a mindennapi üzletmenetet értem, hanem a kutatás-fejlesztést is. Hogyan tudunk partneri kapcsolatba lépni a multikkal? Olyanokra gondolok, ahol a multi hazai leányvállalata elég erős döntési pozícióban van ahhoz, hogy ha jónak látja, előnyben részesítse a magyar gyártó termékeit. Ez utóbbit elérni különösen nehéz feladat.



Szavaiból ugyanakkor azt ve-szem ki, hogy nem is tartja lehetetlennek?

Többféle módszerrel is próbálkozunk. Igyekszünk szakmai minősítéseket szerezni. Erőfeszítéseink első nagyobb eredménye, hogy tavaly beszállítójává váltunk a brit Dixons csoportnak, amely az Electroworld-láncot üzemelteti, többek között Magyarországon is.



Mit szállít oda az Albacomp?

Jelenleg asztali PC-ket, de már próbálkozunk a noteszgépekkel is. Szállítottunk már spanyol, francia megrendelésre is, legutóbb a svédekkel állapodtunk meg. A termékek a saját nevünk, saját logónk alatt szerepelnek. Folyamatosan teszteljük magunkat európai uniós PHARE-projektekkel is. Tavaly részt vettünk a bíróságok és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) informatikai rendszerének kiépítésében. Mindkettő jó referenciánkká vált, időben tudtuk megcsinálni, s költségkereten belül maradtunk. Utóbbi munkának van egy másik üzenete is, a megbízás ugyanis nemcsak hardverszállítás volt, hanem tipikus rendszerintegráció. A hazai multiknál is próbálunk referenciákat szerezni, például a távközlési szolgáltatóknál a szélessávú internetes rendszerek (ADSL) meghatározó szállítói vagyunk. Ha jól dolgozunk, van esélyünk, hogy az anyavállalatnál is felfigyeljenek ránk. Tudjuk persze, hogy ehhez évek kellenek. Keressük a régióbeli partnereket is az uniós csatlakozás utáni időkre.



Mit vár az EU-csatlakozástól?

Magát az informatikai ágazatot nem nagyon féltem, hiszen amúgy is itt van már minden fontos versenytárs. Félő azonban, hogy a csatlakozást követően a hazai uniós támogatású pályázatokat már nem úgy írják ki, hogy előnyben lehetnek a magyar vállalatok. Sőt. Láttunk is már olyan pályázatokat, amelyeknél a jelentkezőtől legalább öt-hat uniós referenciát vártak el. Ha ebbe az irányba mennek el a pályázatok, a hazai vállalkozásoknak nem sok esélyük lesz. Sok esetben uniós referenciakikötés sem kell, hanem, hogy legyen a projekthez 200 szoftverfejlesztő. Ekkora fejlesztői szabad kapacitású hazai cég viszont nem létezik.



A korábbi vezetés többször is felvetette a külső tőke bevonásának szükségességét. Ez ma is időszerű?

Az Albacomp ma eléggé tőkeerős csoport. Ahhoz, hogy a hazai termelést a terveinknek megfelelően évente 10-30 százalék között növeljük, nem szükséges a tőkebevonás. Kérdés az, hogy az uniós nyitás milyen kihívás elé állítja a céget, hiszen könnyen lehet, hogy stratégiát kell majd váltani és dinamikusabb piacszerzést beindítani. Ez azt is jelenti, hogy beruházásokra lesz szükség. Könnyen elképzelhető, ha uniós megméretéseken akarunk részt venni, tőkéstársra lesz szükség. Azt, hogy most ez pénzügyi, vagy szakmai lesz, még korai megmondani. Egyelőre csak tárgyalgatunk.



A céget régebben foglalkoztatta a tőzsdei megjelenés is...

Az Albacompnak jelenleg 13 tulajdonosa van, közülük egy sincs a menedzsmentben. Az Albacomp csoport a maga 800 emberével teljesen önmagának dolgozó vállalat, és bár minden évben profitot hozott, s így a tulajdonosok is örülhettek annak, hogy egy ilyen vállalkozásnak lehetnek tulajdonosai, azt hiszem, azért azzal is tisztában vannak, hogy az eddig elért eredményekben nagy szerepe volt a zártságnak. Nem érzem annak szükségét, hogy ezt a zártságot rövid időn belül megbontsuk. Ötéves távlatban azonban lehet, hogy mégis fontolóra vesszük a tőzsdei kérdést. Ez azonban nagyban függ majd a következő évek sikerétől is.



Hogy lehet ma jellemezni az Albacompot: hardverszállító, informatikai rendszerintegrátor, vagy valami más? Milyen szerep jut a jövőben a hagyományos k+f elkötelezettségnek?

Az Albacomp egyrészt egy elég jól ismert márkanév a magyar piacon, bár a köztudatban nem feltétlenül asszociálják termékekhez. Ezt is meg szeretnénk változtatni a jövőben, és a cél az, hogy a cég a legerősebb hazai informatikai vállalkozás legyen. A társaságban minden ilyen adottság megvan. Szeretnénk éreztetni mindenkivel, hogy a tevékenységünkben jelentős a hozzáadott érték. Mi magyarok legalább annyira jók vagyunk, ha nem jobbak a többieknél a magasabb hozzáadott értékű szolgáltatásokban, akkor miért ne mi csináljuk ezeket? A cél, hogy az Albacomp erős kiszolgálói szervezetet hozzon létre az egész országban. Nyilvánvaló, hogy ezek mögött nagyon erős termékportfóliónak is kell lennie. A hardverben eddig is erősek voltunk - asztali gépekből az idén 20-30 ezer, noteszgépből 2 ezer darab gyártását tervezzük -, de szóba jöhetnek a szoftvermegoldások és a rendszerintegráció.



A számítógépek gyártása azonban ilyen kis üzemméretben nem gazdaságos. A cégnek a Flextronics méretű megavállalatokkal kell felvenni a versenyt....

A Flextronics valóban jóval nagyobb mennyiségben gyárt, jobb bekerülési költségekkel és berendezésekkel, de a terméknek számtalan csatornán kell végigmennie, amíg az ideér Magyarországra. Ma még a nagy hagyományú nemzetközi vállalatok sem arról híresek, hogy milyen első osztályú logisztikai rendszereik vannak. A multik egy része központosított rendszerben működik, sokféle extra költséggel, amik felélik az olcsó gyártásban lévő előnyt. Mi viszont nagyon racionálisan tudunk működni, gyorsabban tudunk reagálni a piac igényeire. Gondoljunk csak a helyi piaci sajátosságokra, például a PC-k esetében a magyar billentyűzetre. Ráadásul igyekszünk olyan szolgáltatásokat adni mellé, amikkel még vonzóbbá tehetjük. Összességében elmondható, hogy az Albacomp termékei még kis sorozatgyártás mellett is kedvezőbb árúak, mint a márkás külföldiek.