Prodi csapdában

Akárhogy is nézzük, nincs könynyű helyzetben Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke. Bár túlélte posztján az európai parlamenti meghallgatást az Eurostat-botrány ügyében, hála a nizzai szerződésnek (!), ma sem lehet nyugodt, hiszen a képviselők megígérték, nem törődnek bele közösségi pénzek sokaságának "eltűnésébe", és igenis ragaszkodnak a felelősök felkutatásához, nemcsak az uniós statisztikai hivatalnál, de magasabb tisztségekben is.

Prodi tulajdonképpen bátran vállalta a megméretést. Először is azt, hogy megalázó módon egy lapon emlegessék elődjével, Jacques Santersszel, akinek bizottsága testületileg kényszerült lemondani, mert bebizonyosodott, hogy pénzügyi visszaélések sorozatát követték el egyes tagjai és beosztottaik. Prodi vállalta azt is, hogy nem igazán meggyőző jelentésekkel áll a képviselők elé, akiknek "hatalma" jelentősen megnövekedett a nizzainál pár évvel régebbi amszterdami szerződés hatására, amikor még sokan hitték a kontinensen és a közösségben, hogy nagyobb europolgári beleszólással és ellenőrzéssel elérhető a majdnem tökéletes Európai Unió. Most viszont mintha távolodnánk ettől az ideától. Prodi kiállt emberei, főleg az Eurostatért felelős Pedro Solbes gazdasági és pénzügyi biztos mellett, ám ezzel azt a benyomást erősítette, hogy ismét csak szőnyeg alá söpörnek valamit.

Ami egyáltalán nem tesz jót Prodi renoméjának és jövő évi újraválasztási esélyeinek. És ami ennél sokkal rosszabb, nem tesz jót az Európai Uniónak sem. Hiszen pénzek tűntek el, s kell lenni(ük) valaki(k)nek, aki ezt elkövette, és aki szemet hunyt az elkövetők tette felett. Egyébként pedig már senkinek nem jut eszébe, hogy számon kérje a tökéletes uniót. (KoM)