Feszültség az árampiacon

Szinte még le sem zárult a legutóbbi nagy amerikai és európai áramszünetek vizsgálata, máris megindult a lobbizás a liberalizáció felgyorsítása, illetve megállítása ügyében. Utóbbi tábor komoly muníciót kapott. Legalábbis látszólag, hiszen akik eddig is azt tartották, hogy a piacnyitás komoly ellátásbiztonsági kockázatokkal jár, azok a fotelben hátradőlve dörmöghetik: megmondtuk.

A napokban Rómában tanácskoznak az energiaipari szabályozó hatóságok vezetői, ahonnan Cloude Mandil, a Nemzetközi Energiaügynökség főtitkára máris határozottan arra kérte az uniós országok kormányait, nehogy elbizonytalanodjanak, és lelassítsák a piacnyitást. Csatlakozott hozzá az amerikai szövetségi szabályozó hatóság vezetője is, aki egyetértett azzal, hogy a közelmúlt áramkimaradásai miatt kár volna az energiaipar reformját felfüggeszteni, hiszen a fogyasztók komoly megtakarítást könyvelhettek el a piacnyitás eredményeként. Amerikában például évente 13 milliárd dollárral csökkent a liberalizációval a fogyasztók villanyszámlája.

Abban is egyetértés van azonban, hogy számos részletszabályt újra kell gondolni és át kell alakítani. Szakértők szerint például a régi ágazati nagyvállalatok feldarabolása az egyik oka, hogy a rendszerek működését sok helyütt képtelenek összehangolni. De leginkább az egységes európai szabályozás és rendszerirányítás hiányzik.

Hiányoznak persze hálózati és erőművi kapacitások is, merthogy a piacnyitás elején a zuhanó árak nem nyújtanak kellő fedezetet a tartalékolásra. Ezért is került bele például a magyar villamosenergia-törvénybe, hogy ameny-nyiben a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. szükségesnek tartja, hálózat- és erőműépítésre is hirdethet pályázatot.

Az ellátásbiztonságot egyébként ma már nem lehet nemzeti szinten értelmezni. Ezért is adhat okot hosszabb távon aggodalomra, hogy az új európai vízügyi szabályozás tervezete szerint Ausztriának majd 20 százaléknyi vízerőművi kapacitást le kellene állítani. Ez átmenetileg akár fel is billenthetné a térségi egyensúlyt.

Nyilvánvaló tehát, hogy az európai energiapiac feszültségei csak rendkívül átgondolt lépésekkel rendezhetők, mert a kapkodás luxusát megengedő tartalékok elfogytak már.