Mellre veszi a labdát

Májusban egy napra "börtönbe juttatta" a norvég igazságügyi minisztérium csapatát Nagy András (53), a Larus Holding Kft. tulajdonosa és vezérigazgatója. Cége ugyanis olyan remek fegyintézetet épített a skandináv országban, hogy az átvevők egy egész napot eltöltöttek benne, s rendelni akarnak újabbakat is.

A velencei társaság első embere rendszerszervezőnek tanult. Még 15 éve is a szoftveriparban látta a jövőt, élére állva negyvenöt informatikustársának, és beindítva a két állami és egy magáncég által alapított Larus Alkalmazott Informatikai Kft.-t.

A cég történetét három profil - Nagy András hasonlatával három népmesei királyfi - egymás utáni megjelenése jellemzi. Az első, azaz a tisztán szellemi munka kereslet híján nem volt hosszú életű. A váltást egy német megrendelő kényszerítette ki 1989-ben. Kérésére a Larus megszervezte Magyarországon a könnyűszerkezetes épületek bérmunkagyártását. Ám a német vevő 1997-ben tönkrement. Nagy Andrásnak újra ki kellett találnia, mit csináljon az akkor már 250 fős, s már az ő tulajdonát képező vállalkozás. 1993-as kapcsolatait felélénkítve az olaj- és a katonai beszállítóipar egyre tekintélyesebb ellátójává tette a társaságot.

Ennek során cége Houstonban és a világ számos más helyén is létrehozott leányvállalatot, Nagy András szerint ugyanis nem lehet Velencéről irányítani a több száz, több ezer kilométerre lévő feladatokat.

A saját hazájában azonban nem próféta: nagy bánatára nem akar könnyűszerkezetes családi házban lakni a magyar. Nagy András mégsem adja fel. Várja az alkalmas pillanatot, hogy a polgárok érdeklődését ismét cége gyártmányai felé terelje.

A megszaporodott megrendelések miatt azonban meg kell kétszereznie cége kapacitásait. Nagy András futballnyelven fogalmaz: mellre kell venni a labdát. Veszi is, bár munkanapja így is elég hosszú. Hajnali négytől telefonál és e-mailezik, akkor ugyanis a távol-keleti partnerek már, az amerikaiak még ébren vannak. Elismeri, hogy munkamániás volta próbára teszi családja tűrő- és alkalmazkodóképességét. "De nem tudom elképzelni, hogy mást csináljak" - mondja. Sportolnia sincs mikor, bár régen vitorlázott és vitorlázórepült. Úgy tíz éve egyszer nyaralt is. Azért most is ellátja a számszeríjászat szövetségi elnöki feladatait, s támogatja a magyar kutatók nyugat-szibériai nyelvi és néprajzi munkáját.

Meglepődik a cége működését nehezítő körülményekre vonatkozó kérdésen. Bár összeszed néhány dolgot, gyorsan lezárja: "Menet közben sose szabad arra gondolni, hogy milyen nehéz, utána meg már úgyis mindegy."