Tüntetés teával

Meleg teával várta tegnap az egészségügyi miniszter a tárca székháza elé vonuló demonstrálókat. Hogy hány orvoskollégája ácsorgott és énekelt, hallgatta a szónokokat a délutáni esőben a miniszter ablaka előtt, s hányan képviselték a nővéreket, nem tudni. Csakúgy, mint azt sem, hányan voltak a betegeket, a potenciális betegeket képviselők a több száz kivonuló között.

Ezek ismeretében kiderülhetne, mekkora támogatottság van az egészségügyi dolgozók, az ágazat mögött. Mint ahogy azt is jó lenne tudni, eljutott-e az emberekhez az érdekvédők figyelmeztetése: a forráshiányos ágazat, az orvosi pálya leértékelődése már a betegellátást veszélyezteti.

A demonstráció szele ugyan hónapok óta hol enyhébben, hol viharosabban fújdogál körülöttük, mégsem könnyű szembesülni vele. Annak ellenére sem, hogy az elmúlt években többször volt kisebb-nagyobb kórházi tüntetés a kórházbezárások, vagy éppen a kórházi főorvos menesztése miatt. Ám ez a mostani olyan időpontban zajlott, amikor megosztott az egészségügy, nehéz helyzetben van a gazdaság, és alig száradt meg a pecsét az új egészségügyi miniszter kinevezési papírján.

Sokan politikai tüntetésként titulálták a tegnapi de-monstrációt, s nem is kevesen egyenesen orvosellenességük megerősítéseként fogták azt fel, mondván: mit akar még a több tíz milliárd forint hálapénzt zsebre vágó doktor?

Mindkét felfogás iszonyúan árt a több sebből vérző egészségügynek. Különösen, hogy tudjuk: jövőre szűkre szabott az állami büdzsé, s nem mindegy, mennyi jut belőle a gyógyítóintézményeknek, hogy alakul a gyógyszerek árának tb-támogatása.

Ezért jó lenne hinni: az egészségügy nem lesz politikai erők játékszere. A miniszter pedig a forró teát mielőbb a tárgyalóasztalra szervírozza a szakmáért kiállóknak.