Viharfelhő
Kell-e tartania Magyarországnak a kínai gazdaság szárnyalásától? Igen. Miért? Mert az olcsó kínai munkaerő és az ottani piac nagysága miatt sok multi oda helyezi át a kis hozzáadott értékű, munkaerő-igényes termelését, növelve az alacsony képzettségű magyar dolgozók körében a munkanélküliséget - hangzik a kézenfekvő válasz.
Van azonban egy kevésbé nyilvánvaló, de annál súlyosabb hatás is. Az Egyesült Államok bejelentette, hogy - épp az imént leírt okok miatt - kereskedelmi kvóták bevezetését tervezi az olcsó kínai ruhaimport megfékezésére. A kereskedelmi háború lehetősége már egy ideje a levegőben lógott, hiszen a hét vezető ipari ország szeptemberi dubai találkozóján kiadott nyilatkozat a rugalmasabb árfolyamok szükségességéről elsősorban Kínának volt címezve, amely sokak szerint a rögzített jüan alulértékeltségének köszönheti kiemelkedő versenyképességét.
Nos, a csatazajok immár konkrét hadműveletekben kezdenek testet ölteni, aminek hatására a dollár mélyrepülésbe kezdett. Rásegített erre az is, hogy szeptemberben tizedére esett vissza az Amerikába áramló külföldi tőke, ami mellesleg eddig jórészt épp Kínából és más ázsiai országokból érkezett állampapír-vásárlások formájában. Mindez ismét ráirányítja a figyelmet az Egyesült Államok legnagyobb és évek óta figyelmen kívül hagyott problémájára: a folyó fizetési mérleg krónikus hiányára.
A magyar közvélemény a Bokros-csomag óta tudja, hogy a folyó fizetési mérleg deficitje nem duzzadhat büntetlenül a végtelenségig. Ez még az USA-ra is igaz, jóllehet méretei és a dollár világpénz szerepe miatt a hatás tompítottabb. Elemzők szerint a dollárnak legalább 40 százalékos leértékelődése billentené helyre az egyensúlyt, jóllehet a zöldhasú már az elmúlt hónapokban is jelentősen vesztett értékéből, főként az euróval szemben.
A dollár gyors, drasztikus gyengülése igen káros lenne az egész világra nézve. Az épp megerősödő, ámde törékeny befektetői bizalmat ugyanis könnyen tönkreteheti, ami pánikot okozhat a tőzsdéken. Lángra lobbanhatnak azok a már most is izzó parazsak, amelyek kereskedelmi háborúk sorát indíthatják el. S nem kétséges, a fő vesztes az erős eurótól sújtott és évek óta gyengélkedő Nyugat-Európa lehet, amelyhez oly sok szállal kötődik a magyar gazdaság is.
Lehet, hogy még mindig korai a derűlátás?
