A megfoghatatlan ellenség

Örvendezés, derű, békesség helyett a terror különböző változataitól hangos a karácsony hete. Az Egyesült Államokban a legélesebb fokozatú alatti riadókészültséget rendeltek el, Nagy-Britanniában emberemlékezet óta először géppisztolyt adtak a közrendőrök kezébe, Lengyelország történetében ugyancsak először terrorellenes riadót jelentettek be, óvintézkedésekről érkeznek hírek Olaszországból is - hogy csak néhány országot soroljunk fel azok közül, amelyekben az évnek ebben a hetében általában eseménytelenségre szokás panaszkodni. De Törökországban is készültségbe helyezték a fegyveres erőket, s épp e sorok írása közben érkezett az összes készültséget akár nyomatékosító hír, hogy a jeruzsálemi Al Aksza-mecsetben terrormerényletet követtek el Egyiptom külügyminisztere ellen.

De ha nem friss merénylet, vagy az ellene való felkészülés, akkor per, megtorlás, jobbik esetben megelőző tárgyalás: Belgrádban megkezdődött a márciusban megölt Gyingyics miniszterelnök gyilkosainak pere; Afganisztánban, Irakban harcban göngyölik föl a megszállók ellen terroristák módjára fellépő ellenállók fészkeit (az elvárhatónál kevesebb sikerrel); Líbiával saját kezdeményezésére tárgyalások kezdődnek tömegpusztító fegyvereinek felszámolásáról, a folyamat nemzetközi ellenőrzéséről. Utóbbinál érdemes egy pillanatra elidőzni. Mondhatni Tripoli afféle "helyettes szomjazó", az utolsó előtti pillanatban igyekszik elkerülni a jelenleginél is sanyarúbb páriasorsot. De esete nem ezért érdemel figyelmet, hanem inkább azért, mert mintha azt mutatná, hogy beérik az amerikai taktika: a terroristák, diktátorok és tömegpusztító fegyverek közötti vélt vagy való összefüggésekben rejlő fenyegetések ellen teljes világhatalmi súlyával és arzenáljával fellépve csak-csak meghátrálásra kényszeríti az erre "rászorulókat".

A hivatkozott indokok alapján valószínűleg igazolhatatlan az Irak elleni katonai fellépés, de összhatása mégis, vagy éppen ezért megfelel a kívánatosnak, amennyiben Észak-Korea és Irán után most már Líbia is hajlandó nemzetközi ellenőrzésnek alávetni magát. Nem tud azonban kényszerítő erőt gyakorolni ez a fajta fellépés a tulajdonképpeni kijelölt ellenfélre, a nemzetközi terrorizmusra. Mert az államilag megfoghatatlan.