Alkotmányos kérdések

Sok a dolga mostanában az Alkotmánybíróságnak. Nem mintha máskor nem lenne, de a magyar belpolitika elmúlt hete tényleg a - bájos szókapcsolattal - talárosnak nevezett testület aktuális, illetve majdani döntéseiről szólt.

Először is, az Ab kilőtte a parlament által kétszeresen elfogadott kórháztörvényt. Mint ismert, a bírák nem a jogszabály tartalmát próbálták szétszálazni. Ehelyett azt firtatták, helyes-e rohamtempóban bólintani egy olyan előterjesztésre, amelynek szövege aggályoskodásra késztette az államfőt. (A kormánypárti többség ugyanazon a napon fogadta el változatlan formában a tervezetet, amikor azt Mádl Ferenc megfontolásra viszszaküldte.) Nos, az Ab szerint nem helyes ilyet cselekedni, az újratárgyalásnak érdeminek indokolt lennie. Az ellenzék prominensei ezúttal elégedettek lehetnek, hiszen ők megmondták előre. (Egyébként mi is megmondtuk.)

Ellenzéknek lenni amúgy sem rossz mostanában. A Fidesz többé-kevésbé sikeresen támadja a kormányt. Meglehetősen jól jöttek ki a költségvetés és a forint körüli hajcihőből, s lelkesen és hatékonyan kritizálják a lakástámogatások átalakítását (ami az Alkotmánybíróság elé kerül), valamint a lex Szászként emlegetett pénzügyi törvénycsomagot (amely szintén a testület előtt köt ki).

Ezen ügyek extra sajátossága, hogy nem csak a kormánynak az állampolgárok felvirágoztatására tett ígéreteit lehet számon kérni. A baloldal ugyanis nem utolsósorban azzal nyerte meg a 2002-es választásokat, hogy alkotmányos érzéketlenséggel, a demokrácia tudatos és rendszeres megsértésével vádolta az előző miniszterelnököt. A kormányzati ciklus közepe felé közeledve célszerű felidézni néhány összefüggést. Esetleg a Deákné és a vászna, netán a víz és a bor közöttieket. (GA)