Banánköztársaság

Ha valaki azt hinné, hogy a Magyar Televízió körüli újabb botrány főszereplője Ragáts Imre, az téved. A "megromlott egészsége miatt" távozó tévéelnök visszaélései ugyan sokakat joggal irritálhatnak, az igazi bűnösök azonban azok, akik hagyták, hogy mindez megtörténhessen. A parlamenti pártok és az őket képviselő kuratóriumi elnökségi tagok.

Mert ne legyen senkinek illúziója: az MTV működtetése már rég nem a nézők színvonalas kiszolgálásáról vagy a közszolgálatiságról szól, hanem arról, hogy az adófizetők pénzéből hogyan lehet legális vagy kevésbé legális módszerekkel milliárdokat juttatni pártokhoz, pártkatonákhoz és egyéb magánzsebekbe. A szereplők személye ebből a szempontból majdhogynem mellékes, hiszen az állandó fogadkozások ellenére - politikai kurzustól függetlenül - senki nem tudta és nem is akarta rendbe tenni a köztévét. Nem lesz ez másként vélhetően most sem.

Vajon hány milliárdnak kell még elfolynia ahhoz, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá váljék: az 1996-os médiatörvény azért sikeredett ilyen rosszra, mert megalkotói ezt így akarták, mert ez volt a saját érdekük? Felesleges egymásra mutogatni ebben a kérdésben. Az egyetlen tisztességes magatartás az lenne, ha a Magyar Televíziót végre felszámolnák, és maradna egy csatorna, a Duna Televízió, amelyet ugyan szintén lehet politikai elfogultsággal vádolni, de jóval olcsóbb és értékesebb műsorokat sugároz.

A médiatörvény persze nem teszi lehetővé ezt a megoldást, épp az előbbi okok miatt. Azt azonban így is joggal lehetne elvárni, hogy a kuratóriumi elnökség tagjai - akik évente több tíz millió forintjába kerülnek az adófizetőknek - legalább a látszatára ügyelnének annak, hogy valódi munkát végeznek. Vagy mondjanak le. Legalább a látszat kedvéért?