Csúcsra járatás

Bukik-e az EU-alkotmány véglegesítését célul tűző hét végi csúcs, vagy nem? A pénteken kezdődő s jó eséllyel elhúzódó állam- és kormányfői találkozó előtt mindkét kimenetellel kapcsolatban hangzanak el jóslatok, a dolog azonban valószínűleg (a fontos uniós csúcsok szinte már-már kötelező hagyományainak megfelelően) csak a sokadik nap hajnalban dől majd el. Állóképességből is vizsgázik tehát Brüsszelben a huszonöt főméltóság.

Néhány dolgot azonban nem árt leszögezni, mielőtt a következő napokban ránk zúdulnak majd a nyomásgyakorlás céljával megszülető, katasztrófavíziókban aligha szűkölködő súlyos nyilatkozatok. 1. Ha most esetleg nem sikerül megállapodni, az még nem jelenti azt, hogy az uniónak nem lesz alkotmánya. Az olasz elnökség ugyan még az év végéig szeretné ezt tető alá hozni, de ha csak januárban vagy februárban végzik el az utolsó simításokat, akkor sem történik semmi eget rengető (legfeljebb a római aláírás kerülhet veszélybe, de ez talán csak Berlusconinak probléma).

2. Az említett utolsó simítások akkor is a jövő év elejére maradnak, ha a hét végén bejelentik a megállapodást. Azt ugyanis még le kell fordítani a politika nyelvéről a jog nyelvére. Ez pedig például a legutóbbi csatlakozási szerződés esetében is még bő egy hónapot vett igénybe, ami alatt de facto tovább folytak a tárgyalások.

3. Ha a jövő év elején sem sikerül megállapodni, és az uniónak tényleg nem lesz alkotmánya, akkor sem történik semmi jóvátehetetlen. Az alkotmány jelenlegi változata már olyan kis előrelépést jelent a most meglévő alapszerződés-rendszerhez képest, hogy legfeljebb az integrációs folyamat megtorpanásáról beszélhetünk majd, válságról semmiképpen. (UGy)