Illúziók nélkül

Az év utolsó jegyzetében illő lenne valami emelkedett írni. Mégiscsak eltelt egy esztendő, az ember ilyenkor megáll egy pillanatra a napi rohanásban, és még némi ünnepélyesség is hatalmába keríti. S higgyék el, nem az ünneprontás a célom, ha ez az írás nem követi az év végi hagyományokat.

Csendesnek semmiképpen nem volt nevezhető az idei karácsony, és nem csupán a külföldi merényletek, földrengések miatt. Itthon a Tilos Rádióról, Schlecht Csabáról, a PSZÁF-ról, Ragátsról érkező hírek borzolták az ünnepre készülődők kedélyét. Mintha a karácsony környéki belföldi hírek az egész elmúlt esztendő leképezését adták volna: kisstílű pártérdekek felnagyítása, ádáz hatalmi harcok, pénzlenyúlás. Azt nem lehet állítani, hogy politikusaink passzívak lettek volna az idén, maximum a befektetett munka célszerűségét lehet kifogásolni.

Mert 2003 valóban meghatározó év lehetett volna Magyarország számára. Az utolsó év az uniós csatlakozás előtt. Igaz, a külső gazdasági klíma nem volt túl kegyes számunkra, de az üzleti környezet javításával mégiscsak lehetett volna tenni a jobb eredményért. Kicsit olyan ez, mint a mikroszférában: a recessziót a legfelkészültebb, piacvezető cég vészeli át a legjobban, a többiek meg még inkább leszakadnak.

Ehhez képest a pénzügyi vezetés döntéshozói sorra követték el a hibákat, és lépéseikkel többet ártottak, mint használtak a gazdaságnak. Szétmállott ugyanis az, ami talán a legfontosabb a piaci szereplők számára: a kiszámíthatóság, a hitelesség, a bizalom. Nem lehet ugyanis a végtelenségig mást mondani és mást tenni. Nem lehet az egyik nap jóléti fordulatról, másnap pedig kiigazításról beszélni. Az ellenzék ezt megteheti, teszi is (ezzel persze saját magát minősíti), a kormány nem. Másfél év telt el a kormányzásból úgy, hogy a hosszú távú fejlődést megalapozó reformokból, a versenyképesség-javító intézkedésekből szinte még semmit sem láttunk.

A kisstílű, harsány politizálás persze a demokrácia velejárója ? mondhatják sokan, ráadásul joggal. Mégis, így év vége felé talán megbocsátanak, ha eljátszom a gondolattal: mi lenne, ha Magyarországot szakértői kormány vezetné el az eurózóna kapujába? Eretnek felvetés? Pedig lennének személyi tippjeim is?