Történelmi egyezség?
Nagy kő eshetett le minden érintett szívéről, hogy az Európai Parlament (EP) tagjai elfogadták a közösség jövő évi költségvetését. Történelmi büdzsé - értékelte sebtiben az egyezséget Michaele Schreyer, az Európai Bizottság illetékes tagja. S való igaz: több tekintetben is helyénvaló - még ha árulkodó is - a megállapítása.
Helyénvaló azért, mert az unió jövendő alkotmánya körüli zűrzavaros állapotok ellenére, amikor vétójogával is élhetett volna, végül rábólintott az uniós "törvényhozás" tagjainak zöme a kiadásokra. A képviselők beérték azzal, hogy bár tíz új tagállammal bővül a közösség 2004 májusától, a büdzsé csak 2,28 százalékkal múlja felül az idei mértéket. A másik ok a történelmi jelzőre Schreyer szerint, hogy ezzel biztosított a bővítés anyagi fedezete. Igaz, arról most nem szól senki, hogy a megítélt támogatás új tagonként lényegesen kisebb, mint korábban Görögország, Portugália és Spanyolország esetében volt, és rejtve maradtak az ezzel járó kockázatok is. A lényeg, hogy megnyugodhatnak azok, akik aggódtak az újonnan érkezőkkel kapcsolatos kiadások miatt. Végül ez is lehet történelmi érték, valójában azonban paradoxon. Hiszen félő, hogy a világ legsikeresebb integrációjának tartott EU ezúttal vagy szűkmarkú - és meglehet, szűk látókörű is -, vagy nem ítélte meg reálisan, hogy milyen kihívást is jelent valójában tíz ország egyszerre történő felvétele.
Az is igaz, hogy 2004 a bővítés terén májustól kezdődik, s bizonyosan történelmi eredménynek minősül, ha siker koronázza ezt a folyamatot. Nyilván erre is gondolt Michaele Schreyer, amikor egyszerűen nem tudta magába fojtani megkönnyebbülését, és kimondta a "történelmi" jelzőt. (KoM)
