Temetni jöttem cézárt...

Szakmai értékelést írni egy pénzügyminiszterről gazdaságtörténészek "munkakörébe" tartozik, egy kijelentést mégis megkockáztatnánk: a rendszerváltás óta valószínűleg nem volt olyan pénzügyminiszter, akinek teljesítménye és szakmai kvalitásai között akkora különbség lett volna, mint László Csaba esetében. Regnálása alatt a látszatát is kerülte annak, hogy megálljt kívánna parancsolni a pártpolitikusok költekezési kényszerének, és a sáveltolással az elmúlt 15 év legdilettánsabb döntéséhez asszisztált, volt kénytelen asszisztálni. (Mindig van másik döntés...) A fenti megállapítás igazságtalanságát (a körülmények, az öszszehasonlíthatatlanság) majd az elkövetkező hónapok, évek cizellálhatják.

A miniszterelnök hivatalos indoklása a gyenge költségvetési eredmény és az ebből származó hitelességvesztésre utalt. Kétségtelen, ha lenne "hogyan veszítsük el maradék hitelünket?" című játék, a Pénzügyminisztérium fölényesen nyerné. A rutinosabbak persze csak legyintgettek a tegnapi 5,6 százalékos GDP-arányos költségvetési hiány hírére. A 4,5, majd a 4,8 százalékos, később az "5 százalék alatti " prognózisait a PM rendre csak akkor módosította, amikor azok az abszurditás határait feszegették, s közben magabiztosan hangoztatta a piaci szakértők magas előrejelzéseinek megalapozatlanságát. Végül a mindössze néhány hetes előéletű 5,2 százalékos becslést sodorták el a tények. Erre szokták azt mondani: ha ekkorát tévedtek, az a baj, ha meg nem tévedésről van szó, akkor az. És erre szokták azt is mondani: ha egy miniszterelnök egy évig úgy csinál, mintha elhinné miniszterének rossz jóslatait, majd erre hivatkozva kirúgja, akkor ez vagy nagyon nagy cinizmus, vagy felveti az ő felelősségét is. Vagy mindkettő.

A mostani szám tükrében természetesen nem hihető az idei 3,8 százalékos hiányterv sem. Biztosra vehető: ha a kormány nem szánja el magát a szemlátomást szent tehénként kezelt kiadási oldal lefaragására, akkor még az alultervezett infláció sem menti meg a költségvetést. A gazdaságpolitikai célok és a tények közötti ellentmondás enyhítésének szándéka feldereng az euróövezeti csatlakozás dátumának felülvizsgálatára vonatkozó célzással. De mindaddig, amíg konkrét döntések nem történnek, a pénzügyminiszter-csere sem minősíthető másnak, mint egy lobbiknak kitett, sodródó kormány sokadik erőtlen pótcselekvésének