Felzárkózás - leárazva

Nem árt résen lenni! Az Európai Unióban már megkezdődtek az újabb csaták a pénzről, ezúttal a 2007-től kezdődő hétéves időszakra. S ahogy lenni szokott, mindenki variál. A nettó befizetők azért, hogy nekik az EU ne kerüljön többe. A közösségi támogatások jelenlegi és majdani kedvezményezettjei - így a május 1-jétől csatlakozó tíz ország zöme - pedig azért, hogy növekedjenek, de legalábbis szinten maradjanak a felzárkóztatási források.

Innen hosszú még az út - hűtötte le a kedélyeket a magyar biztosjelölt felvillanyozott telefonos megkeresésünkre, hogy a francia Le Monde szerint akár harmadával is nőhet a legszegényebb térségek támogatására szánt uniós keret, és ennek 65 százalékát az új tagoknak szánják. Nos, azóta lezajlott az első fontos ütközet. Michel Barnier, a regionális politikáért felelős biztos tegnap arról győzködte az Európai Parlament tagjait, hogy 2007 és 2013 között miért kell legalább 336 milliárd eurót szánni felzárkóztatásra és vidékfejlesztésre.

Sajátos szám, sajátos pillanat. A bővítés után a becslések szerint 13 százalékkal csökken az Európai Unió egy főre jutó átlagos GDP-je, miközben a legszegényebb térségek száma a mai 48-ról 67-re nő. Vagyis az így-úgy kilátásba helyezett keret nemhogy nem lesz elég, de nagyon kevés, még ha több is az eddiginél! Erről persze kevés szó esik. Annál többet hallani arról, hogy mennyire kénytelenek spórolni az EU nagyjai (Francia-, Német-, Olaszország, sőt újabban még a nem eurózónás Nagy-Britannia is).

Sikerült, Barnier! Tegnap az legalább eldőlt, hogy a magyar biztosjelölt Barnier mellett tanulhatja majd a szakmát. Szerencsés Magyarország és szerencsés Balázs Péter is. Fontos terület (csatatér) a regionális politika és az intézményi reform, s kiváló szakember és elszánt harcos a francia biztos.

Harcolni itthon is kell. Miközben elindultak a pályázatkiírások a Magyarország számára felajánlott uniós források lekötésére, pár napja a miniszterelnök rejtélyes csatakiáltással rukkolt elő a közös listáról az európai parlamenti választásokra. Azóta már az egész ország erről beszél, ahelyett, hogy az általa is emlegetett uniós pénzek felhasználására, az EU-tag Magyarország fejlesztési kihívásaira végre igazán felfigyelne.