Mindig magasabbra

Az elmúlt héten nap mint nap szólásra emelkedett valaki, hogy félénken vagy határozottan megjegyezze: nem lenne helyes, ha a Draskovics Tiborról elnevezett csomag hátrányosan befolyásolná szervezete financiális lehetőségeit. A koalíciós tárcavezérek tudják, hogy a megszorítások elkerülhetetlenek, de vidámabbak lennének, ha az intézkedések legalább az általuk irányított területeket nem érintenék. Csakhogy mindenki nem bújhat ki a következmények alól, sőt nem kizárt, hogy senki sem.

Egyelőre nem tudni, a félénkség vagy a határozottság a célravezető, netán érdemesebb mélységes csendben várni a fejleményeket. A túlzott vehemencia búcsúhoz vezethet, és bársonyszéket odahagyni nem derűs dolog. (Medgyessy Péter a kormány stratégiai tanácskozásának második fordulóján megpendítette, ha valaki úgy érzi, képtelen közös nevezőre jutni a még mindig leendő pénzügyminiszterrel, keressen magának más foglalkozást.) A szocialisták mindazonáltal nem kételkednek abban, hogy a konzultációk eredményre vezetnek, és sikerül megtalálni a bruttóban közel 200 milliárdnyi forrást. Már csak az a kérdés, ez mire - és meddig - lesz elég.

Miközben a kabinet milliárdok után kutat és stratégiai merengést folytat, egyik ambiciózus tagja újabbat lépett az MSZP-beli csúcsok felé. Gyurcsány Ferenc ezúttal a Győr megyei elnöki tisztséget seperte be. Noha sokan már rég arra számítottak, sebtében megpróbál bejutni a párt országos elnökségébe, az ideológus más utat választott. Előbb szerényen bemasírozott az országos választmányba, aztán a sportminisztériumba, most meg itt az újabb részsiker.

Gyurcsány Ferenc tulajdonképpen kiszámítható. Ezért veszi komolyan az ellenzék, és ezért tartanak tőle a "régi" szocialisták. Okosan teszik. (GA)