A Kartell
A GVH versenytanácsának tegnapi határozatával beigazolódni látszik az, amit eddig csak sejteni lehetett: öt meghatározó sztrádacég - egymással összejátszva - súlyosan megkárosította a magyar államot, a magyar adófizetőket. Bár az ítéletet a rekordbírsággal sújtott vállalatok megtámadhatják, a döntés mégis mérföldkő az ország életében. Ha ugyanis beigazolódnak a vádak, akkor több kérdésben is tisztábban láthatunk.
Tisztábban láthatunk például abban, hogy vajon miért kerülnek nálunk jóval többe az autópálya-építések, mint a szomszédos Horvátországban. Erre eddig érdemi választ nem kaptunk az illetékesektől, holott súlyos tízmilliárdokról van szó, ami az ország pénzügyi helyzetét nézve egyáltalán nem elhanyagolható tétel.
Abban is tisztulhat a kép, hogy mennyire működik hatékonyan ma a verseny a magyar közbeszerzéseken. Hiszen emlékezzünk csak: a Medgyessy-kormány - elődje jogosan bírált gyakorlatát folytatva - először közbeszerzés nélkül próbálta megépíttetni a szóban forgó autópálya-szakaszokat, s csak a jogos felháborodás nyomán írt ki "nyílt" pályázatot. Most már megérthetjük, miért lett ez még az előzőnél is drágább megoldás. S hiába jöttek hírek jóval olcsóbban építő amerikai, szlovák vagy portugál cégekről, azoknak valahogy nem sikerült a húsos fazék közelébe jutni.
De vajon tisztábban láthatunk-e valaha abban is, hogy az államtól így lefejt milliárdok hol, kinél csapódtak le? Rosszindulatú feltételezés lenne azt állítani, hogy a magyar gazdaság számára valóban létfontosságú autópálya-fejlesztés pusztán azért szívügye a mindenkori kormányoknak, mert abból esetleg saját célokra is csurran-cseppen valami. De a felelősségük akkor is elvitathatatlan.
A versenytanács döntése jelzi: ha néha csikorogva is, de működik a jogállam gépezete. A szellem kiszabadult a palackból. Kíváncsian várjuk a folytatást.
