Van máááásik...!
Kapkodjuk a fejünket, záporoznak a jobbnál jobb ötletek, szinte havonta rukkol elő a lakáshivatal egy újabb, esetenként meghökkentő ötlettel. Nem is olyan régen a kanadai példa bevezetéséről hallhattunk magvas gondolatokat. Remek a dolog: a lakás árának mindössze egytizedét (vagy annyit sem) kell leperkálni, a többit majd a garanciaalap pótolja. Lényegtelen részletkérdésnek tűnik, hogy ehhez minimum négy-, a legfrissebb verzió szerint négy-hat milliárdos forrás kellene, amit a költségvetés és a bankok adnának össze. Az sem gond, hogy az ombudsman aggódik a rendszer beindításához szükségesnek tartott pozitív adóslista létrehozása miatt. Ugyancsak elhanyagolható apróság, hogy vajon a bankok mit szólnak a dologhoz, akarnak-e egyáltalán ilyen bizonytalan alapokon nyugvó, rendkívül kockázatos üzletben részt vállalni. Valahogy az sem kapott túl nagy hangsúlyt, hogy Kanadában több évtizeden át tartott, míg a ma már valóban sikeres modell működőképessé vált.
De sebaj, nem érdemes semmiségeken fennakadni, az ötletgyárosok máris újabb kellemes hírekkel csiklandozzák a kevés pénzű, ám lakást vásárolni vagy kisebbre, nagyobbra cserélni óhajtók fantáziáját. Íme, itt van a lakásért életjáradék program. Hogy a kivéreztetett önkormányzatok miből fizetnék a havi apanázst, rejtély. De ötletnek jó.
És akkor még nem említettük a hamvába holt lakbér-támogatási rendszert, a hiteltelennek tűnő panelprogramot, s a többi, a bérlakásállomány növelésére indított csenevész próbálkozást.
Van máááásik! - mutatja fel újabb és újabb sziporkáját a hivatal, ám azokat sorra söpri le asztaláról a kormány. Pénzt, támogatást eddig még egyik javaslat sem kapott. Enélkül viszont szánalmas bohóckodássá válik a lakáskoncepció-gyártás, s még hálás nevetést sem fakaszt, mint az egykori zenebohóc a számtalan hangszerével.
