Ki nevet a végén?

Többféle olvasata van a tegnap kirobbant "kormányválságnak". Első látásra a legkézenfekvőbb magyarázat a történtekre, hogy Medgyessy Péter túlbecsülte erejét. Már-már talán maga is elhitte, hogy úrrá tud lenni a koalíciós pártokat megosztó csoportokon, és az ő személye lehet mindenki számára a közös nevező. Valljuk be, valóban nem kis teljesítmény a különböző érdekek összhangolása, s neki sem sikerült maradéktalanul. Nem számolt ugyanis az SZDSZ makacsságával, amellyel az kiállt gazdasági minisztere mellett. A mellett a miniszter mellett, akinek tevékenységét, kommunikációs stílusát egyébként joggal érheti komoly bírálat.

Van azonban egy másik, kevésbé nyilvánvaló forgatókönyv is. Eszerint a koalíciós válság előre eltervezett módja Medgyessy Péter emelt fővel való visszavonulásának. A tegnapi csetepaté ugyanis annyira meglepő koreográfiát követett, hogy józan ésszel nehezen képzelhető el más magyarázat ekkora bakira. Másrészt az is érthetetlen, hogy az SZDSZ vajon miért ragaszkodik Csillag István személyéhez, ha a tét ennél jóval nagyobb, mondjuk egy előre hozott választás lehetősége.

Akármelyik verzió szemtanúi vagyunk is, annyi bizonyos, hogy a tegnap bejelentett változások célja nem anynyira a kormányzati munka hatékonyságának javítása, amely az indokok közt szerepelt, hanem inkább az egyes hatalmi érdekcsoportok igényeinek kielégítése. Ha lesz is azonban valamiféle egyensúly, az igencsak törékenynek bizonyulhat, s ez éppenséggel megnehezítheti az oly kívánatos reformok végigvitelét. Az elmúlt két év eredményei ugyanis éppen azt mutatják, hogy Medgyessy Péternek a látszat ellenére nem sikerült alkalmaznia az "oszd meg és uralkodj" elvet. Épp ellenkezőleg, szerény reformelképzelései - ha voltak, vannak ilyenek - sorra akadnak el a különböző érdekek hálójában. Az MSZP romló népszerűsége és a közelgő választások pedig felerősíthetik ezt a folyamatot.

A helyzet képlékeny. A várva várt megoldások helyett egyre több a kérdőjel. A koalíciós pártok érdeke, hogy gyorsan rendezzék vitáikat. Az ország érdekéről már nem is beszélve, bár attól tartok, az most kissé háttérbe szorult.