Gázüzlet: tét a versenyképesség
Az előzetes hírek szerint a Mol Rt. igazgatósága mai ülésén dönt arról, kivel, vagy kikkel kezd exkluzív tárgyalásokat a gázüzletág értékesítésére vonatkozóan. A hivatalosan egyelőre meg nem erősítette hírek szerint a Gazprom, a Ruhrgas, a Gaz de France és az ukrán Naftogaz maradt versenyben, miután az OMV visszalépett. Az egyelőre nem világos, hogy az orosz és ukrán cég együtt, vagy külön-külön száll majd versenybe, esetleg így is, úgy is. Mint ismert, a gázüzletág ma már tulajdonképpen három, a szállításra, tárolásra és nagykereskedelemre szervezett, jogilag önálló társaságot jelent.
Az elmúlt napokban ismét felmerült, hogy a Molnak esetleg mégsem célszerű eladnia gázpiaci leányvállalatait, vagy legalább azok többségi részvénycsomagját, miután rendeződött az árszabályozás, a szállításban, tárolásban a hatósági tarifák fix megtérülést biztosítanak, s egyébként is folyamatosan növekszik az ország földgázigénye. A társaság azonban a gázpiacon aligha tudna érdemi növekedést produkálni, erőforrásait a nem szabályozott, olajipari területre koncentrálta, ezért a gázpiaci pozíciók feladása hosszú távon mindenképp előnyös a cég szempontjából. Bizonyos törvényi kötelezettségek folytán a Mol teljes mértékben nem tud kivonulni a gázüzletből, a szállításnak ugyanis 25 százalékát meg kell tartania.
Az még nem teljesen világos, hogy a három önálló részvénytársaságból mekkora részvénycsomagokat kíván értékesíteni. Korábbi hírek szerint a tárolásban és nagykereskedelemben 75 százalék mínusz egy szavazatnyi részesedéshez juthatnak a befektetők, a szállításban pedig 25 százalék plusz egy részvény lehet az adásvétel tárgya. Negyedik, új elemként időközben bekerült a kínálatba a Gazprommal közös gázimportőr-társaságban, a Panrusgáz Rt.-ben meglévő 50 százalékos részvénycsomag. Ez utóbbi esetében célszerűnek látszik, hogy az orosz gázipari óriás vásárolja fel a tulajdonostárs részesedését, sőt mások számára nyilván kevésbé vonzó egy ilyen befektetési lehetőség.
Szakértők szerint a Mol gázüzleti érdekeltségeinek eladása nem vagy nem csak vállalati ügy. Az érdemi magyar gázpiac kialakulása is részben attól függ, hogy a Mol kivel, vagy kikkel kezd tárgyalásokat. Elég markánsan tartja magát az a piaci vélekedés, hogy a Gazprom fő tulajdonosként erősen ellenérdekelt lenne a valóságos verseny kialakulásában. Emlékeztetnek, hogy miközben Nyugat-Európában erős versenyben áll a holland, az algériai vagy a norvég gázzal, addig a FÁK-államok, vagy a volt KGST-országok ellátása ma még szinte kizárólag az orosz gázra épül.
A valódi verseny feltételei az egész kontinensen korlátozottak, de nem lehetetlen, hogy a fogyasztóknak az orosz beszállítón kívül más is ajánlatot tegyen. A Mol is résztvevője például a Nabucco projektnek, amely a közel-keleti földgáznak nyitna utat Európába, elsősorban a közép-keleti térségbe. A Gazpromnak tehát elemi érdeke, hogy konzerválja piaci pozícióit, vagyis a következő években minél nagyobb közvetlen befolyást szerezzen a térség gáziparában. Ráadásul egyes elemzők szerint a Mol által megfogalmazott, a magyarországi gázellátás hosszú távú biztonsága érdekében szükséges infrastrukturális beruházások végrehajtásában is ellenérdekelt volna az orosz társaság. Ilyenformán kedvezőbbnek tűnik, ha az alap-infrastruktúra, tehát a szállítás és a tárolás semleges tulajdonos kezébe kerül, akinek jelenleg nincs komoly érdekeltsége a magyar gázpiacon. Mások szerint viszont a Gazprom tulajdonszerzése nem lehet aggályos, hiszen a térségben, sőt az európai piacon is meghatározó szerepben van az orosz óriás, érdemben tehát nem változna a helyzet.
A gázüzletág privatizációja tehát nemcsak a Mol számára szabadít fel forrásokat, de lehetőséget ad arra is, hogy többszereplőssé váljon a magyar piac, ami a nagyfogyasztók számára mindenképp kedvező fordulat volna. A gázpiac január 1-jei megnyitása, ahogyan az árampiaci liberalizáció is végső soron az ő versenyképességük javítását szolgálta, szolgálja, azaz szolgálná, ha volnának érdemben versengő gázkereskedők. Egyelőre azonban mindenki a Gazprom áruját kínálja.
