Irak és az ENSZ

Általános érdektelenség közepette nyílt meg a múlt héten az ENSZ közgyűlésének 59. ülésszaka, tükrözve azt a szomorú igazságot, hogy nagypolitikai szempontból a testület maximálisan a szelep szerepét tölti be: határozatai nem köteleznek senkit, de ezek és az ülésszak vitái arra jók, hogy ki-ki "eldalolja saját bánatát", ami esetenként nagyobb bajnak is elejét veheti. Érdekességet a közgyűlési tevékenységbe legfeljebb az általános vita vihet. Ez kezdődik meg holnap, s a héten két felszólalóra bizton számíthatunk: George W. Bush amerikai elnökre és Ijad Allavira, az iraki ideiglenes kormány fejére.

Allavi az amerikai fővárosban is tiszteletét teszi, többek között beszédet mond a kongresszus két házának együttes ülésén - ami elég nagy megtiszteltetésnek számít. A The Washington Post már a múlt héten tudta, hogy az ENSZ-ben Allavi az iraki amerikai intervenció Bush által szorgalmazott (?) átszervezésének szándékát fogja támogatni, ami egyebek mellett szélesebb körű ENSZ-szerepet is magában foglal.

A nagyobb szerepjátszás elől a világszervezetet megszemélyesítő főtitkár, Kofi Annan sem zárkózik el. Elfogadja nemcsak azt, hogy az ENSZ visszatérjen Irakba, hanem kész részt vállalni az egyelőre igen bizonytalannak tűnő januári választások megszervezésében is, miáltal valójában fejest ugorna az ország politikai életébe. Ami főleg azáltal zaklatott, hogy egyelőre katonai fejlemények helyettesítik. Mindezek előtt azonban Annan egyfajta elégtételt követel: azt, hogy adjanak neki igazat, amikor azt mondja (a BBC-nek), hogy az iraki invázió jogellenes volt, mert nem várta meg a Biztonsági Tanács felhatalmazását. Nem mondta, de odaértődött: s lám, hová jutottunk. (SzH)