Árfolyam(politikai) vélekedések

Az elmúlt héten a kormányzat újfent erős kritikával illette a viszonylag erős forint/euró árfolyamot eredményező monetáris politikát. Tette ezt összhangban a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége tisztújító közgyűlésének alkalmából felszólaló exportérdekelt képviselőkkel. Miután ma Magyarországon már szinte minden eredendően szakmai kérdés - mint például jelen esetben a gazdasági helyzettel és a gazdaságpolitika céljaival adekvát árfolyamszint és -alakulás kérdése - a politikai táborok eszmerendszereinek megfelelő válaszokat generál, nem meglepő sem az érvek és ellenérvek véglegesen leegyszerűsített, demagóg volta, sem a legalább gondolatban elvégzett hatáselemzések teljes hiánya.

Mi sem jellemzőbb a helyzetre, mint hogy e kérdésben Bogsch Erik (Richter) és Bojár Gábor (Graphisoft) személyében a vállalkozói szféra két olyan ismert képviselője nyilvánult meg, akiknek vélhetően az elmúlt évben a dollár/euró keresztárfolyam alakulása okozta a legnagyobb fejfájást. Tehát olyan körülmény, amely egyértelműen kívül esik a magyar gazdaság- és monetáris politika hatókörén.

Az egyik vélekedés szerint a tartósan erős forint nemcsak az export versenyképességét rontja, hanem az olcsó import lehetősége miatt a belföldi piacon a hazai termelők értékesítési kilátásait is. Ennek következtében az árfolyam elmúlt hónapokban tapasztalt folyamatos közelsége a sáv erős széléhez egyben a fejlesztést - és így a növekedést is - visszafogó tényező, amely értelemszerűen a költségvetés bevételeinek alakulására is kedvezőtlen hatást gyakorol. Ellenben egy gyengébb árfolyam ma már nem veszélyeztetné a dezinflációs folyamatot.

A másik tábor az árfolyamgyengülés iránti igényt egyértelműen összekapcsolja az infláció növelésének szándékával, ennek minden negatív hatásával együtt, és a vállalati és lakossági körben egyaránt megnőtt devizában való eladósodásból fakadó lehetséges, súlyos következményekre hivatkozik.

Mindenféle érzelmi felhang nélkül eléggé egyértelműen eldönthető, milyen feltételek mellett segítheti egy gyengébb árfolyam a gazdaság exportvezérelt növekedését. A forint/euró árfolyam nominális leértékelődése akkor javítja tartósan a nettó exportőrök jövedelmi pozícióját, ha a nominális leértékelődés egyszerre gyengébb reálárfolyamot is eredményez. Ennek rövid távon nagyobb az esélye, hosszabb távon azonban a forintgyengülés okozta költségnövekedés az exportőröknél is begyűrűzik, így elvész a jövedelmezőségi előny, és a leértékelődésnek főként az árszintre gyakorolt hatása érvényesül.

Rövid távon a nettó exportőrök egy kisebb része már lefedezte várható, kivitelből származó devizabevételét a határidős piacon, így a gyengébb árfolyam forintbevételt növelő hatásából már nem részesülne. A vállalatok nagyobb részére pedig inkább az a jellemző, hogy devizahitelek felvételével mintegy előfinanszírozzák a várható exportbevételt, így biztosítva azt, hogy pénzügyi helyzetük alakulása függetlenné váljon az árfolyam ingadozásaitól.

Nem árt azt is figyelembe venni, hogy a várható nettó exportból számított devizabevételi és -kiadási egyenleg korántsem azonos a vállalat árfolyam-kockázati kitettségével, tekintettel arra, hogy manapság nagyon sok cégnél a ráfordítások között jelentős arányban forintban denominált és teljesítendő, de árfolyam-klauzulával ellátott szerződés található. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy ugyanannyian vannak, akik ilyen szerződésekkel az árfolyamkockázatot a vevőkre hárítják, bízva abban, hogy a kedvezőtlen irányú árfolyam-elmozdulás nem kezdi ki a vevő fizetőképességét.

Egy leértékelés átfogó hatáselemzését nem lehet a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján elvégezni. Ehhez egy reprezentatív vállalati csoport tagjainak egyedi árfolyam-kockázati kitettségének felmérésére volna szükség. Az azonban sejthető, hogy a teljes devizaliberalizálást követően Magyarországon a belső devizahitelezés körülményei között, amikor a vállalatok növekvő módon élnek az árfolyamkockázat kezelésének rendelkezésre álló eszköztárával, egy árfolyam-elmozdulás nettó exportőrökre gyakorolt kedvező hatása még rövid távon is elég csekély lehet.

Viszont az ország külső devizaadósságának mértékét és külkereskedelmi hiányát figyelembe véve biztosnak mondható, hogy egy leértékelődésnek jelentős belföldi keresletszűkítő hatása van, ami hozzájárulhat a külső egyensúly javulásához. Ilyen értelemben tehát a gyengébb forint az elégtelen költségvetési kiigazítást hivatott kiegészíteni.