Forintárfolyam és alternatívák

A monetáris-fiskális politika lehetséges alakulását figyelembe véve négy fő szcenáriót lehet felvázolni a forintárfolyam és a fundamentumok alakulását illetően.

Első szcenárió. Változatlan monetáris és fiskális politika, azaz a laza költségvetési politikához olyan monetáris politika társul, amely csak az infláció ütemének csökkenésével párhuzamosan csökkenti a nominális kamatszintet, fenntartva a reálkamatszintet, illetve az eurókamatokkal szembeni kamatfelárat. Az idén a szigorú monetáris és laza fiskális politika egyvelege a forint erősödését eredményezte, de jövőre már ezzel ellentétes folyamatokat indukálhat. Ennek az a fő oka, hogy ilyen "policy mix" mellett 2005-ben a kamatfelár és a kockázati prémium is változhat. Az idei évvel szemben a jelentősebb előrejelzések az euró- és dollárkamatok növekedésével számolnak 2005-ben, ami az infláció csökkenésének mértékével mérséklődő kamatszint mellett a kamatfelár csökkenését eredményezi. Ugyanakkor a laza fiskális politika esetén az elemzők által a hivatalosan elfogadott költségvetési hiánynál várt magasabb deficit megkérdőjelezheti a fiskális politika fenntarthatóságát, különös tekintettel a 2006-os választási évre, és ez növelheti az országkockázatot, illetve a kockázati prémiumot. Mindezek nyomán a változatlan monetáris-fiskális politikai egyveleg mellett 2005-ben a kamatfelár és a kockázati prémium is kedvezőtlen irányba változhat, és ez gyengítheti a forint árfolyamát.

Második szcenárió. A másik alternatíva lehet, ha változatlan fiskális politika mellett a kibővített monetáris tanács erőteljesebb kamatcsökkentésbe kezd, aminek eredményeképpen a reálkamatszint és a kamatfelár is csökken. A laza fiskális politikával társuló laza monetáris politikának egyértelmű hatása lenne a forint árfolyamára, mert a csökkenő kamatfelár és romló egyensúlyi mutatók miatt növekvő országkockázat szükségszerűen jelentős forintgyengülést eredményezne. A forint leértékelődése ebben az esetben olyan mértékű is lehet, ami a vállalati szektorra és az államháztartásra gyakorolt kedvezőtlen hatásai miatt évközben korrekciót kívánna meg a gazdaságpolitika részéről. Ez a 2003-as sáveltoláshoz hasonló felesleges és céltalan volatilitást vinne az árfolyam alakulásába anélkül, hogy az alapvető egyensúlyi feszültségeket kezelné, sőt azokat vélhetően inkább rontaná.

Harmadik szcenárió. Elvileg feltehető, hogy változatlan monetáris politika mellett erőteljes költségvetési korrekció következne be, és mérséklődne az államháztartás finanszírozási szükséglete, ami a folyó fizetési mérleg hiányát is mérsékelné. Ennek nyomán változatlan kamatfelár mellett csökkenhetne a kockázati prémium, és ez a csökkenő finanszírozási szükséglet mellett is addicionális tőkebeáramlást és változatlanul erős forintot eredményezne. A sávszélre irányuló nyomás a monetáris politikát a kamatok csökkentésére kényszerítené.

Negyedik szcenárió. Az utolsó alternatíva szerint a fiskális korrekció, a szigorodó költségvetési politika összekapcsolódik egy jól koordinált kamatcsökkentéssel a jegybank részéről, amely eleinte változatlan, majd a fiskális korrekció kibontakozásával fokozatosan csökkenő reálkamatszintet céloz meg. Ebben az esetben a forint árfolyamára a kockázati prémium és a kamatfelár változása egyaránt hatást gyakorol: a csökkenő finanszírozási szükséglet mérsékli a forintra nehezedő nyomást, ugyanakkor a javuló kockázati prémium fokozhatja a devizabeáramlást. Összességében változatlan árfolyamszint képzelhető el ebben a szcenárióban.

A felsorolt alternatívákból látható, hogy ugyanaz az árfolyamszint különböző gazdaságpolitikai egyveleg mellett is elérhető. Azonban jelentős eltérés lesz a különféle policy mixek mellett a makrogazdasági folyamatokban, az elért árfolyamszint fenntarthatóságában és költségében. Közgazdaságilag a választás kívánatos iránya nyilvánvaló, az alternatívák költség-haszon elemzése alapján jól látható a követendő gazdaságpolitikai egyveleg. Azonban megválaszolatlan kérdésként marad fenn a politikai végrehajthatóság, aminek elemzése nem ezen cikk kérdése.