A nyakló nélkül költekező Amerika és a "hálátlanok"

A hatalmas amerikai kereskedelmi hiánynak köszönhetően ma a fejlődő országok pénzügyminiszterei számára az a legfőbb gond, hogy miként akadályozzák meg valutájuknak a dollárhoz viszonyított túl gyors erősödését. Mikor fordult elő ilyen utoljára? Jelenleg krónikusan eladósodott államok - Mexikótól kezdve Oroszországon át egészen Dél-Koreáig - azon befektetők dollárjai ellen védekeznek, akik a rogyadozó amerikai valutától menekülnek.

Korábban, amikor a világ kikecmergett egy-egy visszaesésből, és amikor a globális kamatszint emelkedni kezdett, néhány fejlődő állam gazdasága látványosan megingott. Nem így most, legalábbis nem ebben az évben. Való igaz, hogy néhány államban a gazdaságpolitika szemlátomást javult. Brazília és Törökország például egyaránt piacbarát gazdaságpolitikához folyamodott, amivel a gazdaságot rugalmasabbá, a növekedést tartósabbá tették. De elmondható-e ugyanez Mexikóról, ahol a reformfolyamat leállt, vagy Oroszországról, ahol a reformokat egyenesen visszafordították? Amerika nyakló nélküli deficitköltekezése még ez utóbbi két állam valutáját is jó befektetésnek láttatja 2005-re.

Imigyen tehát a nem amerikaiaknak jobban kellene "becsülniük" az USA deficitjeit. Vajon az emberek azt gondolják, hogy más államok stabilitási látszatának megerősítése végett tényleg olyan könnyű egy 12 ezer milliárdos GDP-vel bíró országban évről évre fenntartani a lehetőségeken túli költekezést? Nos, ez nem könnyű. Mélyen belemászni az adósságba - ez valójában sok és kemény "munkát" követel.

Kezdhetjük a sort az amerikai fogyasztóval, aki a világon mindent elfogyaszt (hozzásegítve országát a globális olajtermelés negyedének felhasználásához), és lényegében semmit sem takarít meg. Amerika "veretes" pénzügyi rendszerének köszönhetően a fogyasztók pompázatos autókat vásárolhatnak, mindenféle előtörlesztés nélkül. Évről évre több hitelt vehetnek fel a házukra, amit az utolsó centig el tudnak költeni. Egyre kisebb megtakarításaik mellett egyre korábban mehetnek nyugdíjba. Erős idegzet és energia kell ahhoz, hogy valaki így éljen.

A költekezésből az amerikai kormány is kiveszi a részét. Amikor 2001-ben George W. Bush hivatalba lépett, többlet volt, ameddig a szem ellátott. Bizony kemény munkára volt szükség ahhoz, hogy az amerikai fiskális pozíciókban elő lehessen idézni egy ötezermilliárd dolláros romlást. Az adócsökkentés végrehajtása könnyű volt, a kiadásoknak lényegében minden programra kiterjedő emelése viszont nem kis törvényalkotási teljesítményt követelt. Az Irak elözönlését célzó döntés hozzásegített ahhoz, hogy az ország pénzügyeit a szakadék peremén túlra tolják. Felmerül tehát a kérdés, hogy mindezek ellenére miért olyan hálátlan a világ Amerikával szemben.

Néhány európait és japánt bosszanthat amerikai befektetésük gyenge hozama, amit a valutaárfolyamok mozgása mellett az idézett elő, hogy sokan az 1999-2000-es részvénypiaci csúcsjegyzések idején invesztáltak, és az összeomlás után jelentős veszteségekkel kellett eladniuk. Ugyanez végbement az ingatlanbefektetések körében. Emlékezetes, a japán befektetők olyan trófeákat vásároltak, mint a New York-i Rockefeller Center vagy a Pebble Beach Golf Club Kaliforniában. Ezeket később - a hatalmas vételárhoz képest - bagóért kellett eladniuk.

Mindez azonban nem tarthat örökké. A külföldiek a jövőben vagy jóval nagyobb hozamra tudnak szert tenni az Egyesült Államokban, vagy visszahúzódnak, és másutt fektetik be a pénzüket. Ez utóbbi esetben a dollár hanyatlása tovább folytatódik. Felmerül tehát a kérdés, hogy meddig süllyedhet az amerikai valuta jegyzése. Számításaim szerint további 15 százalékos hanyatlásra van szükség ahhoz, hogy az amerikai kereskedelmi mérleg egyensúlyba kerüljön. Ideális esetben az ázsiai valuták körében nagyobb, az euró esetében szerényebb felértékelődésnek kellene végbemennie.

Ha az euró 1,5 dollárra vagy azon túlra erősödne, a kormányok esetleg kísérletet tennének az amerikai valuta hanyatlásának fékezésére, ami a mai, illékony tőkepiacok idején nem hozhat tartós eredményt, még Ázsiában sem. Ha az amerikai gazdaságpolitikát nézzük, azt látjuk: ma minden más gazdaság jobban mutat. A dollár összeomlása azonban fölöttébb kellemetlen lehet, ha a folyamatot a kamatok drámai emelkedése és a növekedés világméretű lassulása kíséri. Ebben az esetben ma erősnek látszó országok kerülhetnek váratlanul olyan válságba, amelyről korábban azt hitték, hogy a hasonlókat már régen maguk mögött hagyták.

Mindent egybevetve illik óvatosnak lenni, és nem ajánlott pohárköszöntőt mondani az esztelen amerikai költekezési szokásokra. Mindazonáltal nagylelkű dolog Amerikától, hogy mindenki mást szerénynek és takarékosnak láttat - legalábbis egy időre.