EURÓPAI UNIÓ
Papíron fontos, a valóságban azonban egyszerű formaságnak tekinthető akadályt sikerült legyőznie az uniós alkotmánynak azzal, hogy az Európai Parlament a múlt héten ratifikálta azt. Szép lett volna, ha éppen az eurohonatyák szavazzák le az alaptörvényt, hiszen közülük sokan részt vettek annak megalkotásában...
Ennél sokkal keményebb meccsnek ígérkeznek azok a népszavazások, amelyeket a következő hónapokban rendeznek a különböző tagországokban. A kampányoló kormányoknak nem egyszerűen a választói apátia és az ismerethiány ellen kell harcolniuk, hanem el kell kerülniük azt is, hogy az alaptörvényről szóló szavazás összemosódjon más, a közvélemény számára sokkal izgalmasabb kérdésekkel.
A török EU-tagság ügye például kiválóan alkalmas arra, hogy megkavarja a kártyákat. Elsősorban Franciaországban lehet attól tartani, hogy a választók negatív szavazatukkal adnak hangot Ankara felvételével kapcsolatos aggályaiknak. A felmérések szerint a francia lakosság többsége hallani sem akar a törökök beengedéséről, ráadásul a politikai elit is enyhén szólva megosztott. A jobbközép fenegyereke, Nicolas Sarkozy például a napokban kijelentette: gyengítené Európát a hatalmas keleti ország integrálása.
A "török bombát" José Manuel Barroso európai bizottsági elnök a minap azzal igyekezett hatástalanítani, hogy bizonygatta: módosítani fogják az alkotmánynak a szavazási rendre vonatkozó pontjait, ha erre a török tagság miatt szükség lesz. Kérdés, növeli-e az alkotmány iránti szimpátiát, ha az első számú eurokrata már annak becikkelyezése előtt elismeri, szükség lehet a módosításra. (TG)
