Konvergenciaprogram és reformok

Ami a pénzcsere időpontjában csupán egyszerű átváltásnak számít majd, annak eléréséhez Magyarországnak számos kérdésre kell még választ adnia! Miért jó az euró átvétele? Milyen előnyök származnak belőle? Mit kell tennie Magyarországnak, hogy saját fizetőeszköze helyett bevezethesse a közös európai pénzt?

A monetáris unió feltételei között meghatározták azokat a konvergenciakritériumokat, amelyeket a tagállamoknak teljesíteniük kell a belépéshez: az árstabilitást; a kamatok konvergenciáját; hogy az államháztartás hiánya ne haladja meg a GDP három százalékát; hogy az államadósság ne haladja meg a GDP 60 százalékát; a nemzeti valuta stabilitásának körülményeit.

A gazdasági és monetáris uniós belépés előtt két évvel már rögzíteni kell a forint-euró árfolyamot. Ennek meghatározása a következő évek egyik legfontosabb gazdaságpolitikai kihívása. A maastrichti konvergenciakritériumok teljesítésére valamennyi új tagállamnak programot kell benyújtania. A program formailag azon országok számára kötelező, ahol az egy főre jutó GNP az EU15-ök átlagának 90 százaléka alatt van. Ezek az országok kaphatnak támogatást környezetvédelmi és közlekedési célú nagy beruházásaik megvalósításához az Európai Unió kohéziós alapjából. Szükséges feltétel a konvergenciaprogram mellett egy-egy környezetvédelmi és közlekedési ágazati program benyújtása is.

A konvergenciaprogram legfontosabb kérdése: hogyan lehet egy tagállam államháztartásának hiányát tartósan a GDP három százaléka alá csökkenteni? Milyen strukturális változtatásokra van szükség ahhoz az államháztartás alrendszerein belül, hogy ez évenkénti kiigazítások nélkül tartható legyen?

Ízelítő a négy kohéziós országgal - Görög-, Írország, Portugália és Spanyolország - elfogadtatott konvergenciaprogramok elemei közül: a helyi önkormányzatok számának hatezerről 1500-ra csökkentése (Görögország); az autonóm közösségek költségvetésének reformja, amelynek keretében újradefiniálták az e közösségek által ellátandó feladatokat, a hozzájuk rendelhető forrásokat, megnövelve költségvetésük bevételei között a saját források arányát (Spanyolország); a közüzemi, a közszolgáltató és az állami tulajdonban lévő vállalatok és pénzintézetek szubvencionálásának megszüntetése, a kapun belüli munkanélküliség felszámolása, az egy főre jutó árbevételek növelése, részleges privatizáció (Portugália és Görögország).

Saját házunk táján is érdemes körülnézni. Tagadhatatlan: az állami feladatokat úgy kell ellátni, hogy a hiány előírt mértéke tartható legyen. A magyar államháztartás hiánya legalább hetven százalékkal nagyobb az engedélyezettnél, miközben nyilvánvaló a tömegközlekedés válsága és alulfinanszírozottsága (MÁV, BKV), de látjuk az önkormányzati finanszírozás szaporodó válságjelenségeit, a nagyberuházások - autópálya-építések - ad hoc jellegű finanszírozási rendszeréről nem is beszélve.

Ellátja-e az állam a feladatát, ha az ország leginkább hátrányos helyzetű kistérségei - Borsod, Nógrád, Békés, Dél-Somogy - a ma ambiciózusnak tekinthető építések ellenére 2015-ben sem lesznek elérhetők 230 percen belül az akkori gyorsforgalmi úthálózatról. Ezen térségek vasútvonalai is olyan rossz állapotban vannak, hogy jelentős felújítás nélkül le kellene zárni őket, s aprófalvaikat érintené a leghátrányosabban a buszközlekedés kizárólag profitorientált működése is.

Ezekben a térségekben a legnagyobb a forráshiányos önkormányzatok aránya, és itt a legnagyobb a munkanélküliség is. Ellátja-e az önkormányzat a feladatát, ha a településnek jutó általános iskolai normatívából csak egy osztatlan nyolcosztályos általános iskola fenntartására futja? Ha az ott tanulók továbbtanulási esélyeit nézzük, a válasz: nem. Hogyan teremtsünk e régiók számára esélyegyenlőséget?

Ha a konvergenciaprogramnak azt az olvasatát nézzük, hogy az államháztartásnak és alrendszereinek csak olyan feladatokat szabadna ellátnia, amelyekkel megbízhatóan képes megbirkózni, a feladat nem csekély. Még a 2006-os választások előtt - a második Nemzeti fejlesztési tervhez kapcsolódóan - határozni kellene a közlekedési beruházások és a tömegközlekedési vállalatok finanszírozásának átfogó reformjáról. A választások után - még 2008 előtt - pedig a megalakuló új parlamentnek az önkormányzati és a közigazgatási reformról is döntenie kellene, beleértve az államháztartás teljes reformját is."