Kövessük-e szomszédaink példáját?
Az egykulcsos adórendszer egyik fő előnye az átláthatósága, egyszerűsége, szabályszerű működése, ami fontos versenyképességi tényező akkor, amikor tágabb régiónkban erősödik az adóverseny. Ez különösen abban az esetben igaz, ha az egykulcsos rendszerre történő áttérés szükségessé teszi a kiadások csökkentését és racionalizálását is, s összekapcsolódik a kiadási reformokkal.
Az egykulcsos adózási forma egyszerűsíti az adminisztrációt, ami - tekintettel a mostani mechanizmus bonyolultságára és az adóigazgatás költségeire - számottevő megtakarítással járhat, erősítheti az adótörvények betarthatóságát is. Ez mind az államigazgatás, mind a gazdálkodói szféra esetében jelentős költségmegtakarítást eredményezne, mérsékelné az adóelkerülésre fordított erőfeszítéseket.
Az adókedvezmények dzsungelének eltörlését is jelentő egykulcsos forma további előnye, hogy közelíti a névleges és az effektív adóterhelést. A kivételek és mentességek, az azonos jövedelemtípusok eltérő adóztatása, az adóeltitkolás és -kikerülés széles körű gyakorlata miatt Magyarországon jelentősen eltér egymástól a tényleges és névleges terhelés, ami rontja az adórendszer progresszivitását is.
Az említett előnyök figyelembevétele mellett az egykulcsos adózási formára történő áttéréssel szemben három ellenérv hozható fel. Az egyik magával az egykulcsos adóval mint rendszerrel kapcsolatos. Miközben az adórendszertől általában elvárt egyes tulajdonságok (egyszerűség, átláthatóság) megjelennek benne, másokat nem kezel megfelelően. Ebből a szempontból fontos a vertikális méltányosság és a megfelelő progresszivitás hiánya a rendszerben. Továbbá, miközben valóban radikálisan csökkenteni kell a mentességek és kivételek körét, kérdéses, hogy kívánatos-e az összes kedvezmény kiiktatása. Vélhetően a mérsékelten progresszív jövedelemadó-rendszer - kiegészülve széles adóalappal és a mentességek szűk körével - megfelelőbb lenne, mint az egykulcsos szisztéma.
Másrészt az adórendszer versenyképességre gyakorolt hatása szempontjából az egyszerűség és átláthatóság mellett legalább olyan fontos az összes állami elvonás (járulékok, illetékek és egyéb elvonások) szintjének alakulása. Amennyiben a béreket terhelő járulékok, a közvetett adók szintje változatlanul magas marad, illetve súlyos torzulásokat eredményező adók vannak a rendszerben (például helyi iparűzési adó), akkor ezek semlegesíthetik az egykulcsos adórendszerre történő áttérésből következő előnyöket. Az egykulcsos adóformától várt előnyök elérhetők a mai adórendszer struktúrájának fenntartásával - annak mélyreható átalakítása mellett.
Végezetül figyelembe kell venni, hogy az adórendszer mellett a kormányzati szektor minősége (az állami újraelosztás mértéke és szerkezete) legalább olyan fontos tényező a versenyképesség alakításában, mint az adórendszer felépítése. Amíg itt nem történik komoly változás, addig bármilyen adóreform hatása mérsékelt marad.
Kétségtelen tény, hogy az államháztartás kiadási oldalához hasonlóan az adórendszert is súlyos torzulások jellemzik, amelyek erőteljesen rontják a hazai gazdaság nemzetközi versenyképességét, miközben nem teljesülnek a hatékonyan működő struktúrától elvárt tulajdonságok (egyszerűség, kiszámíthatóság, horizontális és vertikális méltányosság, mérsékelt progresszivitás, jövedelemarányos közteherviselés stb.).
A megfogalmazott szempontok miatt tehát valószínűleg nem az egykulcsos adórendszer a legmegfelelőbb megoldás a problémákra. Ugyanakkor a jelenlegi rendszer átfogó reformra szorul, amelynek keretében át kell gondolni a közvetett és közvetlen adók arányát és mértékét, közelíteni kell a névleges és tényleges terhelés mértékét, csökkenteni kell a kivételek és mentességek körét, egyszerűsíteni kell az adóadminisztrációt és az adóztatás rendjét. Ezekkel a lépésekkel is el lehetne érni a mostani mechanizmus által generált torzulások csökkenését és az adóbevételek igazságosabb növelését. Azonban Magyarországon az adóreform nem az adórendszernél kezdődik, hanem a kiadási oldalon, és előfeltétele az államháztartási redisztribúció erőteljes mérséklése.
