Kulcsszó: a szabadság

A republikánus többségű amerikai szenátus engedett a demokraták követelésének, és múlt csütörtökről most szerdára halasztotta Condoleezza Rice külügyminiszteri kinevezésének jóváhagyását. Hivatkozási alapjuk az volt, hogy a szenátus plénumán is szeretnék alaposan kikérdezni a jelöltet. Pedig Rice a testület külügyi bizottságában csupa olyasmit mondott, ami aligha van ellenére a demokrata szenátoroknak: a második Bush-kormány arra törekszik majd, hogy helyreállítsa a jó viszonyt szövetségeseivel és a multilaterális szervezetekkel, "elérkezett a diplomácia ideje". Ennek jegyében utazik (már kinevezése birtokában) Rice rögtön február 2., az "unió helyzetéről" szóló elnöki beszéd kijelölt időpontja után Európába, hogy előkészítse George Bush elnöknek a szövetségeseknél teendő látogatását.

E szövetségesekről egyébként beiktatási beszédében Bush mindössze egyetlen mondat erejéig emlékezett meg: mindannyian tudhatják, hogy az USA méltányolja barátságukat, figyelembe veszi tanácsaikat, és szüksége van a segítségükre. "A szabad nemzetek közötti ellentéteket tekintik legfőbb céljuknak a szabadság ellenségei" - mondta. Különben az egész 17 perces beiktatási beszéd a szabadság dicséretére volt felfűzve: ez az a legfőbb jó, amiért az Egyesült Államok mindenre képes; "hazánkban csak akkor maradhat fenn a szabadság, ha más országokban is győzedelmeskedni tud". Ha igaz, hogy az új konzervatív amerikai elit a közbeszéd kisajátításával győzött, és fő fegyvere a metafora, akkor ezentúl szabadságon nem a konkrét szabadságot, hanem a második Bush-elnökség által felfogott amerikai érdeket kell érteni. És Rice lesz az első, aki ennek működőképességét kipróbálhatja az európaiakon. (SzH)