A kínai vonal a Jukosz-vagyon sorsában

Mint emlékezetes, a Jukosz kitermelésének 62 százalékát adó Juganszknyeftyegaz (Jung) december 19-i árverése előtt a cég amerikai részvényeseinek érdekeire hivatkozva egy houstoni bíróság 10 napra felfüggesztette a lelőhely értékesítését. Moszkva tiltakozott ugyan a belügyeibe való beavatkozás ellen, de nem merte győztesnek nyilvánítani a Jung megvételére a Gazprom és az állami tulajdonú Rosznyefty részvénycseréjével létrehozott vállalatot. Ezzel ugyanis azt kockáztatta volna, hogy a houstoni ítélet alapján a nyugati hatóságok évekre zárolják a Gazprom külföldi érdekeltségeiben termelt bevételeket.

Így a szakmai körökben teljesen ismeretlen Bajkalfinanszgrup nyerte el a jogot a 9,35 milliárd dolláros vételár kifizetésére. Az akkor néhány napja bejegyzett tveri céget órákkal később megvásárolta a Rosznyefty - de azóta sem tudni, hogy a kevés mozgatható pénzzel rendelkező cég miből fizette ki - ha egyáltalán kifizette - ezt az öszszeget és az orosz adóhatóságok által a Jungtól követelt tetemes adóhátralékot.

A rejtély kulcsát az árverés egy másik figyelemre méltó előzménye adja. December 16-án Pekingből megérkezett a Kínai Nemzeti Olajtársaság (CNPC) küldöttsége, a Jung vételárával együtt. Amint arról beszámoltunk, még aznap este hosszú órákra bezárkóztak az őket felkereső Gazprom-vezérekkel, majd végül szűkszavúan közölték, hogy elállnak az árverésen való részvételtől.

E mozaikkockákból lassan összeáll a kép, hogyan kerülte ki a Kreml - egyelőre - a Jukosz "elzabrálása" miatt a nyugati világban rámért büntető szankciókat. A Jung árverésén való részvétel fejében letétbe helyezett 1,7 milliárd dollárt abból pénzből fizette a Rosznyefty a Bajkalfinanszgrup számára, amelyet a Gazpromtól kapott cserében azért, hogy átengedte a gázóriásnak két kőolajlelőhely kitermelését a Barents-tengeren. A december utolsó napján esedékes vételárat pedig a majdani kínai olajszállítások ellenértékének előzetes törlesztése fejében - a CNPC közbenjárására kínai pénzintézetektől az orosz külkereskedelmi bankon keresztül - kapott hatmilliárd dolláros kölcsön segítségével tette le. Ezt Moszkvában szivárogtatták ki, majd ugyanott hevesen cáfolták.

Azt sem tudni, milyen sorsot szánnak a Kremlben a Jung birtokában vízfejűvé vált cégnek. Szergej Oganeszjan, az orosz energetikai ügynökség vezetője világszerte nagy visszhangot kiváltott sajtóértekezletén azzal állt elő, hogy a Rosznyefty esetleg nem olvad bele a Gazpromba. A magas rangú tisztviselő egészen pontosan "különböző forgatókönyvekről", "a Junggal vagy a Jung nélkül" történő fúzióról beszélt, s kijelentette, hogy szerinte a Rosznyefty - esetleg a Gazprom tulajdonában lévő kisebbségi részvénycsomaggal - önálló kell hogy maradjon. Eszerint a Junggal együtt már túl nagy falatnak bizonyuló Rosznyeftyből a Gazprom - az államnak átadott saját 10,5 százalékos részvénycsomagja fejében - csak a korábban 100 százalékban állami tulajdonú Rosznyefty 35-40 százalékát kapná. Így az állam továbbra is kontrollálhatná a gázóriást, de nem kellene feladnia 60 százalékos többségi részesedését az olajvállalatban sem.

Egy másik forgatókönyv szerint a Rosznyefty adja majd a messzemenő politikai célok szolgálatába állított nagy nemzeti olajtársaság alapját, és a Gazprom mellett kisebbségi részvényes lenne a részben állami érdekeltségnek tekintett, gyengén működő, ám hihetetlenül ambiciózus Szurgutnyeftyegaz, valamint a kínai CNPC is. A Gazprom vezetői ezzel szemben hallani sem akarnak más megoldásról, mint a Rosznyefty alárendelt szerepéről.

Magyarul: a Kremlben még mindig nem dőlt el, ki lesz az első ember a Putyin-gárda 2008 utáni uralmon maradását és Oroszország e célból felmelegített birodalmi ambícióit segítő nemzeti olaj- és gázvállalatban. Dmitrij Medvegyev és Ivan Szecsin, az elnöki adminisztráció első és második embere (másodállásban a Gazprom igazgatótanácsi elnöke, illetve a Rosznyefty lobbistája) között továbbra is folyik a küzdelem. Oganeszjan sem véletlenül "robbantott" a sajtóértekezletével. Ő a Rosznyeftyből került az országos energetikai ügynökség élére, s a Kreml hatalmi folyosóin a cég lobbistájának számít. A Gazprom szóvivője ezért gyorsan, idegesen "Oganeszjan úr magánvéleményének" minősítette az önálló Rosznyefty ötletét. A két óriásvállalat élén egyébként Alekszej Miller vezérigazgató és Szergej Bogdancsikov elnök személyében két híresen agresszív, kiszámíthatatlan gazdaságpolitikus áll. Mindketten az államfő bizalmasai, akiknek konfrontációja még jó ideig alakíthatja az orosz energiaforrásokról szóló híreket.

Egyelőre a Rosznyeftynek áll a zászló - legalábbis a kínai export tekintetében. Míg a Jukosz tavaly még 2,8 millió tonna kőolajat szállított a Mennyei Birodalomba, addig Bogdancsikovék - a Jung bekebelezése után csaknem négyszeresére nőtt kapacitásukkal - az idén négymillió, jövőre kilencmillió tonnát akarnak exportálni. A szándék azonban kevés: a Juganszkból Kínába irányuló kőolajexport 2009-ig csak vonaton lehetséges.