Ami a román sztoriból kimaradt

Az új román kormány hivatalba lépésekor határozott üzenetet küldött a nagyvilág felé, amikor vakmerően, és első látásra mintha tán egy kicsit hebehurgyán is azonnali hatállyal adóváltoztatásokat léptetett életbe: a személyi jövedelemadó és a társasági adó kulcsa egyaránt 16 százalék, és ígéret van az áfakulcsok leszállítására is. A kormány emellett határozottan hitet tett a mellett , hogy számára prioritás az európai uniós csatlakozás. Ebből a szempontból az egyik legszembetűnőbb az a demonstratív kooperációs készség, amivel az új román kormány igyekszik magát jellemezni. A kommunikációban biztató súlyt kapnak az eddig háttérbe szorult környezetvédelmi kérdések, ami nemcsak az európai normáknak való megfelelés szempontjából fontos, de az igazából soha nem rendeződött román-magyar szomszédi viszony szempontjából is jelentős előrelépés. Magyarország Románia számára egyetlen uniós szomszédként nemcsak kizárólagos közvetlen szárazföldi kapocs az egységes Európa felé, hanem egyben közvetítő is a kontinens nyugati fele és a huszonkétmilliós ország között.

Románia egyébként komoly kihívásokkal szembesül. Felzárkózó gazdaság révén bruttó hazai össztermékének növekedése európai mértékkel mérve rendkívül magas (2004-ben 7,5 százalék körül volt), de nem mondható kifejezetten egyensúlyinak. A növekedés motorja elsősorban a lakossági fogyasztás, másodsorban pedig a beruházások, aminek következtében külső egyensúlya folyamatosan romlik. A folyó fizetési méreg deficitje több, mint a GDP hat százaléka, ami - hozzátéve, hogy Romániában a multinacionális vállalatok újrabefektetett nyeresége elenyésző - struktúrájában nem sokkal kisebb, mint a magyar külső egyensúly hiánya. A román gazdaság- és társadalompolitika számára most és az elkövetkező években is a legkomolyabb kihívás az lesz, hogyan tartsa kordában a lakossági fogyasztás dinamikáját egy olyan országban, ahol a társadalom a múlt örökségéből adódóan még mindig messze az európai mértékkel kívánatosnak tartott életszínvonal alatt él, miközben egyébként az ország lassan, de biztosan gyarapodik.

A számottevő reformok felé vezető út első lépéseit a román kormány már megtette, ami meglepően kedvező fogadtatásra talált a nemzetközi befektetői társadalom körében. A legnagyobb befektetési bankok ajánlják Romániát részvény- és kötvénybefektetőiknek, alkalmasint nyakatekert, de hatékony (és jogilag nem támadható) megoldást kínálva a jelenleg még érvényben levő devizaszabályozás megkerülésére is. Nyugodtan lehet mondani, hogy a befektetők szinte mániákusan vetették magukat bele a román piacba, legszebb álmaikat vetítve ki az egyébként valóban jól kommunikált román jövőkép egére. A piac vonzerejét egyébként nemcsak az növeli, hogy van végre sztori, amelyre jelentősebb tőkéket lehet mozgatni, hanem az is, hogy a világban alacsonyak a kamatok, a "kockázatmentes" amerikai és európai kötvények szinte semmilyen reálmegtérülést nem ígérnek, az olyan kockázatosabb befektetésekből pedig, mint a részvények és a feltörekvő piacok, szinte minden levet kifacsartak már. Ezzel szemben Romániában még mindig magasak a kamatok, hogy küzdhessenek a csökkenő, de most is tíz százalék körüli infláció ellen, miközben a beáramló működő tőke erősíti a lej árfolyamát. A befektetői optimizmust az sem zavarja, hogy az országról publikált gazdasági adatsorok hiányosak, megbízhatóságuk pedig, különösen ami az állam pénzügyeit illeti, erősen kétes.

A román gazdasági vezetés már régebben elhatározta, hogy 2004 végével a tőkeműveletek teljes felszabadításával teljesen liberalizálja devizáját. A pénzügyi befektetőkkel folytatott eszmecsere kapcsán azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a magas kamat és a "makrosztori" milliárd eurós nagyságrendű forró pénzt vonzana a nem túl fejlett devizapiacra, ami az első körben feltehetően irreális szintre erősítené a lejt, majd később kiszámíthatatlan árfolyammozgásokat okozna a devizapiacon. A román jegybank ezért a halasztás mellett döntött, időt hagyva a spekulatív pénznek, hogy bonyolult, offshore derivatív konstrukciókon keresztül fokozatosan szivárogjon be az országba, és ne három nap alatt ömöljön be a bukaresti bankközi piacra. A befektetői érdeklődés óriási, de ezzel együtt az elvárások is magasak. A román vezetésnek vigyáznia kell arra, hogy ha már beengedi, nehogy elriassza a forró pénzű befektetők kiszámíthatatlan csordáját.