Barroso ellenzéke

Új korszakot nyithat az európai parlamenti politizálásban, hogy a bizottság 2005-ös munkaprogramjának leszavazásával a szocialista frakció a José Manuel Barroso vezette testület "hivatalos ellenzékévé" nyilvánította magát. A szocialisták vezetője, Martin Schulz szerint "ebben a parlamentben harc folyik". A politikus szavai egyértelmű elmozdulást vetítenek előre az EP hagyományos, konszenzuskereső szerepéhez képest. Ez egyrészt tovább nehezítheti a gyorsnak és egyszerűnek amúgy sem nevezhető uniós jogalkotási folyamatot, másrészt viszont némi előrelépést jelenthet a sokszor emlegetett demokratikus deficitgondok enyhítésében.

Kérdés persze, hogy működhet-e valódi ellenzékként egy 25 különböző tagállam képviselőiből álló formáció. A néppárti politikusok úgy látják, hogy a szocialisták éppen belső - sokszor nemzeti vonalak menti - megosztottságuk miatt nem tudtak részt venni a bizottsági programmal kapcsolatos parlamenti pozíció kidolgozásának "normális menetében", és ezért szavazták le végül a támogató előterjesztést. Tény, hogy több kérdésben is inkább a szocialisták hajlanak a nemzeti érdekeken alapuló kivételezés engedélyezésére; ezt a hozzáállást tükrözi a stabilitási paktum reformjával kapcsolatos álláspontjuk éppúgy, mint a szolgáltatások liberalizálási tervének merev elutasítása.

A parlamenten belüli csatározásoktól eltekintve is megfigyelhető azonban az EP egészének törekvése szerepének erősítésére. A folyamat tavaly kezdődött a biztosjelöltek meghallgatásakor, és a jelek szerint folytatódik: az EP a minap nagy többséggel szavazta le a bizottság környezetvédelmi és egészségügyi akciótervét. (BÁ)