Beteg hitelek

Ha a központi költségvetésből nem jut pénz az egészségügy konszolidálására, rá kell azt bízni az ágazatban dolgozókra - gondolták azok, akik kedvezményes hitellel kínálták meg a lerongyolódott intézmények vezetőit, dolgozóit. A konstrukció szerint a bátrabbak - az iparban bő egy évtizede meghirdetett munkavállalói résztulajdonosi program mintájára - még tulajdonhoz is juthatnának.

Az elgondolás díjazandó, hiszen valóban szuper lehet szakrendelő-tulajdonosnak lenni. A piac biztosított: beteg ember volt, van és lesz, aki az utolsó fillérjét is kész feláldozni az egészségéért. Csak az a baj, hogy a hitelt kiötlők nem számoltak pár dologgal. Például azzal, hogy a szakrendelőket ma birtokló önkormányzatok akkor is törvény által felelősek lakosaik egészségügyi ellátásáért, ha a rendelőben - a hitel segítségével - résztulajdont szereznek a benne dolgozók. Így aztán miért mennének bele kétes vállalkozásokba? Érthető a dolgozók dilemmája is, akik jelenleg, közalkalmazottként bizonyos védettséget élveznek, ám vállalkozóként önmagukról kellene gondoskodniuk.

Aztán meg itt van a kölcsön, amely akármilyen kedvező kamatozású, egyszer csak vissza kell fizetni. Ennek pedig egyetlen fedezete az egészségpénztártól a gyógyításért járó apanázs, ám az alig fedezi a betegek gyógyításához szükséges kiadásaikat.

A fölkínált 40 milliárd forintos kölcsönből egyébként 15 milliárdot műszerek beszerzésére, az épületek felújítására lehetne felvenni. A matuzsálemi korú eszközök újakra váltása betegcsalogató is lehetne, s ez a teljesítményorientált gyógyítási rendszerben - az egészségpénztár az ellátott betegek után fizet az intézményeknek - nem mellékes. Nem beszélve arról, hogy a doktor és asszisztense a nap nyolc óráját nem az omló vakulatú, rég leamortizálódott orvosi műszerek környezetében tölti. Ám itt meg az a bökkenő, hogy a gépcseréhez 15 százalék önrész kell, amit a csóró önkormányzat ugyancsak nem tud előteremteni.

Kár, hogy a kölcsönt kiötlőknek mindez nem jutott eszükbe. Így bármilyen kecsegtető az ajánlat, a milliárdok töredéke talál csak gazdára a némi tőkével már bíró magánvállalkozók körében. Az állami egészségügy pedig továbbra is a konszolidációs várakozólistán marad.