BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Ideológia helyett forintok a zsebben

Száz forintból hány marad az embereknél? - ez lehet a 2006-os választási kampány "leghangosabb" kérdése. Az ellenzék vezető ereje arra készül, hogy ne az ideológia és a szimbolikus politika területein bontakozzon ki a "csata". A Fidesz ehelyett az adók és a nagy elosztórendszerek reformjának köznyelvre fordított elemeire alapozná üzeneteit. A "kihívó" a kormányzó baloldal térnyerése miatt nincs könnyű helyzetben.
2005.02.03., csütörtök 00:00

Akár az azonos kérdésekre hasonló nyelven adott válaszokról is szólhat a választásokig hátralévő évben a belpolitika. Ezt az is jelzi, hogy a kormányfő megingás nélkül magáévá tette a Fidesz jól bevált "munka, otthon, biztonság" jelmondatát. A lényeg, hogy a nagy és bonyolult témákat minél egyszerűbb módon vigyék a választók elé. Úgy, hogy minden téren a racionális - vagy akként feltüntethető - érvekre kerüljön a hangsúly. Innen nézvést ideális alany - azaz tárgy - az adórendszer, amely kellően sokrétegű, hogy a felek egy-egy elemét kiragadva a maguk számára kedvező nüanszokat, rész- vagy általános igazságokat "menedzseljék". Így kerülhet előtérbe tetszés szerint - akár balról, akár jobbról - a családi adózás vagy az egykulcsos áfa, a vállalkozói terhek csökkentése vagy a kedvezményrendszer átgondolása. A legfontosabb, hogy a választóknak el lehessen mondani: a forintok közül, amelyekért megdolgoztak, mennyi marad a zsebükben.

A fentiekből következően képtelenség megnyerni a választásokat pusztán az ígéretekkel, miután azok igencsak hasonlíthatnak egymásra. Még kevésbé lesznek meghatározóak a programok - lévén, hogy azok már senkit sem érdekelnek. A Fideszben ma úgy látják, az imázs teremthet kedvezőbb pozíciót a két nagy valamelyikének. Keresik is azokat a személyiségeket és arculati elemeket, akik és amelyek szimpatikusabbá tehetik a pártot. Ezenközben "kompetenciájukra és a szakértelemükre" bazíroznának, mivel bizonyos felmérésekből azt szűrték le: az emberek többsége úgy emlékszik az 1998-2002 közötti időszakra, hogy akkor "viszonylag rendben mentek a dolgok". Háttérbe szorulhat tehát az "ideológiai vonal", annál inkább, mivel stratégái szerint a Fidesz politikája mindig is pragmatikus alapokon formálódott.

Meghatározó lehet a helyi politizálás is, ezen belül az, hogy a nagyok milyen szervezettségre lesznek képesek. Tény, hogy a Fideszben csaknem teljes a választókerületi elnökök köre, akik túlnyomó többsége egyéni képviselőjelölt lesz. Az is biztató számukra, hogy az európai parlamenti voksoláskor a 11 ezer szavazókör szinte mindegyikébe tudtak megfigyelőt küldeni. E tekintetben az MSZP hátrányban van; talán ezért is jelentette be, hogy gyorsítja a jelöltállítást. Más kérdés: a Fideszben sem teljesült a célkitűzés, miszerint minden választókerületben legalább száz párttagnak kell lennie.

A "rokonszenves" arcok keresése jegyében merül fel a pártelnök és a miniszterelnök-jelölt szétválasztása is. Még nem dőlt el, milyen stratégiát kövessenek. E történet végére a legkorábban a párt tavaszi tisztújító kongresszusán kerülhet pont. Van, aki úgy látja: a 2000-2002-es szereposztásnak - előbb Kövér László, majd Pokorni Zoltán vezette a pártot - nem volt érdemi hozadéka. Szerintük értelmesebb és hasznosabb egy kézben összpontosítani a hatalmat, mert így a prioritások egyértelműbbek. Ám két momentum meghatározó lehet. Az egyik: nem tudni, az MSZP-ben hogyan tud működni a miniszterelnök-pártelnök munkamegosztás. Amennyiben Hiller István önálló erőként, egy különválasztható pártkampány központi figurájaként kerül előtérbe, a Fidesznek reagálnia kell. A másik: egyelőre nincs személy, aki "ideális" lenne a párt első emberének szerepére. Annak aligha van értelme, ha a szűk belső körhöz tartozó vezetők valamelyike vállalná ismét a feladatot.

Nem kizárt, hogy bővül az ügyvezető elnökség. A grémium most három plusz két főből áll - Orbán Viktoron, Pokorni Zoltán és Schmitt Pál választott alelnökökön kívül az országos választmány első embereként Kövér László, parlamenti frakcióvezetőként Áder János tagja -, ami egyes gyakorlati teendők ellátását nehézkessé tesz. Ráadásul a tagozati rendszer sem feltétlenül vált be, lévén hogy elnökeik közül egynek sem sikerült a hírek szereplőivé válnia.

Összességében: a baloldal - pontosabban a miniszterelnök - dinamikus teljesítményének köszönhetően a Fidesz nincs könnyű helyzetben. (Vezetői persze tagadják, hogy válság lenne kibontakozóban.) A fentieken túl azért sem, mert az MSZP-vel ellentétben nem számíthat a parlamentbe jutásra esélyes szövetségesre. A zsugorodó MDF-ről mint szóba jöhető partnerről ugyanis - úgy tűnik - végleg lemondtak. A Fidesz készen áll a kétpártrendszerre.

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.