Kiszorítják a külföldieket az orosz energiapiacról

Az orosz piacon jelen lévő nyugati mamutcégek számára roppant kínos meglepetés volt az állami duma "kormányzati kérdések órája" ülésén bejelentett döntés, amelyet a moszkvai szaklapok "a pénzügyminisztérium és a természeti kincsek minisztériuma közös, elegáns kombinációjának" neveztek. A rendelkezés - a már elkészült szerződés ellenére - elsőként a Siemenst fosztotta meg az Erőgépek nevű energetikai cég megvásárlásától, a legközelebbi hetekben, hónapokban pedig kizárja az Exxon licitálását a Barents-tenger több lelőhelye, valamint a Szahalin 3. birtoklásáért. Megtorpedózza a TNK-BP, a Chevron és a Total részvételét is az Anatolij Tyitov lelőhely és a horejvejszkojei magaslat négy blokkja eladásában. A várakozásokkal szemben nem vehet részt a Szuhoj Log-i aranylelőhely privatizációs tenderén a londoni Fleming Family and Partners. A kínai vállalatok pedig lemondhatnak több szibériai rézbányáról, amelyek megvásárlását pedig Pekingben biztosra vették. Ha meggondoljuk, hogy az új lelőhelyek megszerzésének reményében a felsorolt cégek közül egyedül a British Petroleum 7,5 milliárd dollárt fizetett a TNK 50 százalékos részvénycsomagjáért, akkor belátható: az orosz kormány váratlan döntése semmivel sem kisebb csapás a nyugati invesztorok számára, mint a Jukosz-ügy elhúzódó hatása.

A természeti kincsek minisztériuma élén álló Jurij Trutnyev azzal indokolta a rendelkezést, hogy Oroszország huzamosabb ideje az új lelőhelyeken feltárt készleteknél lényegesen több energiahordozót értékesít. Nincs utánpótlás, és ez máris érződik a kitermelés dinamikáján - tette hozzá, kissé homályosan "az 1980-as évek vége óta tudatosan felszámolt feltárási munkát" okolva a vészes folyamatért, amely valóban megszüntetheti a 2003 óta komoly gazdasági, sőt politikai következményekkel járó orosz olajboomot.

Lényegében ugyanerre figyelmeztet a Nemzetközi Energiaügynökség múlt hét végén kelt jelentése is. Az immár egymás után negyedszer csökkenő oroszországi statisztikák alapján ez az idei évre a szibériai olajkitermelésben tapasztalt fellendülés végét prognosztizálja. Kétségtelen, hogy a térség legnagyobb lelőhelyeit birtokló Lukoil, TNK-BP, Szurgutnyeftyegaz, Szibnyefty ez évi tervei a korábbinál szerényebb eredményeket jeleztek. Szibéria nemrég még legnagyobb kőolaj-kitermelője, a Jukosz pedig érthető módon egyáltalán nem prognosztizál növekedést.

Nehéz megérteni azonban, hogy mennyiben segíti az irdatlan ráfordítást igénylő feltárási munkát a tőkeerős külföldi mamutvállalatok kiszorítása az orosz piacról. Ad absurdum: ezek után kire lehet számítani egyáltalán az orosz gazdaság e legfontosabb szektorában? Hiszen például a Szibnyefty többségi részvénycsomagja hat ciprusi offshore cég birtokában van (ezek pénzügyeit pedig a szintén külföldön bejegyzett Millhouse Capital, vagyis Nagy-Britannia leggazdagabb lakosa, Roman Abramovics irányítja). Még a kőkemény állami struktúrának tekintett Szurgutnyeftyegaznak is vannak offshore cégei.

Másfél évtizede ez a legelterjedtebb technikája az orosz vadkapitalizmusnak: a bagóért privatizált vagyontárgyakban megtermelt profitot a tulajdonosok külföldön bejegyzett cégekbe szipkázzák át, onnan pedig nyugati bankok magánszámláin landolnak a dollármilliárdok. Mihail Fradkov miniszterelnök a napokban azt mondta, hogy az offshore cégek kiiktatása egyik napról a másikra 15 százalékkal növelné az adóbevételeket Oroszországban: az adók 85 százaléka behajthatóvá válna. Ez jól hangzik, csak az a baj, hogy nem tudni, milyen számításokra alapozta szavait a miniszterelnök. Légből kapottnak látszik a Kreml elnöki adminisztrációjából származó másik adat is, miszerint a külföldi, illetve offshore cégek kiszorítása nyomán Oroszországban maradó profitból "legalább tízmilliárd dollárt belföldi beruházásra fognak fordítani".

Az orosz kormányzat legutóbbi döntéseiben felsejlik az államszocialista idők "vsztrecsnij plan" - vagyis "ki ígér (lódít) nagyobbat" - néven ismert rítusának egy másik mozzanata is. Mihail Fradkov ugyanis az adótörvény módosításával akarja elérni a túlságosan elburjánzott offshore cégek felszámolását. Úgy, hogy a hatóság ezek bevételére is adót vet majd ki. Adatok és bevallás híján "saccra".

S ha mindez még nem lenne elég, Oroszországban a jövőben ügyészi ellenjegyzés nélkül is engedélyezni akarják a nyomozati szervek számára a betekintést a természetes személyek bankszámláiba. Az orosz központi bank friss jelentése szerint tavaly ötször annyi tőkét menekítettek ki az országból, mint egy évvel korábban. Az új intézkedések sora, köztük a nyugati cégek diszkriminálása biztosan nem fogja megállítani az újabb dollármilliók elvándorlását.

Inkább sejteni, mintsem tudni lehet, hogy az irracionális lépést, a Kreml kézi vezérlésével működő gazdaság új fordulatát a fokozódó nyugati bírálatok miatt felbőszített Putyin elnök indulata generálta. A felháborodás részben érthető, hiszen a külföldi vállalatok kirekesztéséért még a higgadt brit sajtó is Putyin "vehemens nacionalizmusát és xenofóbiáját" okolja. Ez nyilvánvaló túlzás. A gazdaságban tomboló kelet-nyugati politikai szembenállás azonban egészen biztosan nem tesz jót sem Oroszországnak, sem az energiahordozók világpiaci árának.