Leleplező agrárdemonstrációk

Nyitott kapukat döngetnek mostani demonstrációikkal az agrártermelők, mivel jórészt olyan támogatásokat követelnek a kormányon, amelyeket így is, úgy is (legkésőbb április végéig) megkapnak. A megmozdulások ezért értelmetlenek, és joggal ragadtathatják egyeseket olyan nyilatkozatokra, hogy a tiltakozóknak több közük van a zavarkeltő politizáláshoz, mint a valós gazdasági gondokhoz.

A gazdafelvonulások és -nagygyűlések mégis érdekesek olyan szempontból, hogy érzékeltetik a tavaly májusi uniós csatlakozás óta jellemző újszerű helyzetet. Az elégedetlenkedők a korábbi években mindig hiányzó pénzekért, a támogatások bővítéséért vonultak az utakra, most viszont az uniós szabályozás garantálja számukra a követelt összeget. Ok tehát a tüntetésekre nem lenne, sokaknál mégis általános (likviditási) gondot eredményez, hogy a kifizetések tavaly október közepe óta késnek.

Nem titok, hogy a hazai agrártermelők közül az elmúlt tíz hónapban sokan csalódtak a közösségi agrárpolitikában, de a kiutalások elhúzódásáért most alapvetően nem Brüsszel a felelős. A feszültség elsősorban abból származik, hogy a magyar intézményrendszer a pénzek közvetítésére nem készült fel, miként hasonló okokból nem tudja lebonyolítani az uniós intervenciós gabonafelvásárlást sem.

A helyzet visszássága, hogy a mai állapotokért sok tekintetben az Orbán- Torgyán-kormány felelős, mivel a szükséges intézmények (a kifizető ügynökség) kiépítését időben nem kezdte meg. A Medgyessy-kabinet, illetve a ma is regnáló agrárvezetés viszont a belépéskor azt jelentette be, hogy a lemaradást "a szükséges mértékben" behozta, vagyis érdemi fennakadás nem lehet. Ugyanakkor most egyre több szocialista politikus kénytelen beismerni, hogy hibát követett el, amikor maga is hitt a zökkenőmentes működést garantáló beszámolóknak. Ezért a kormánynak ma már nincs erkölcsi alapja a visszamutogatásra, amellett persze, hogy ennek a problémamegoldás szempontjából nem is lenne semmi értelme.

Az agrárirányítás komoly taktikai hibát követett el azzal is, hogy az egyre nyilvánvalóbbá váló zavarokat menet közben sem ismerte be. Az ellenőrzése alá tartozó kifizető ügynökség annál hermetikusabban zárta el az információkat, minél nagyobb lett a baj. A termelők körében az utóbbi hónapokban további feszültséget okozott, hogy az agrárminiszter rekordösszegű idei mezőgazdasági támogatásokról beszélt, miközben a jogosultak jelentős része még a tavalyi pénzekhez sem fért hozzá. Január elsejétől ráadásul a tárca - ellentmondva saját nyilatkozatainak is - valamennyi nemzeti dotációs jogcímet felfüggesztette, és azokat azóta sem léptette életbe. Az egyre nyilvánvalóbbá váló pénzhiányt tükrözi, hogy ehelyett a minisztérium - vállalva a belpolitikai vitákat is - a vidékfejlesztési források átcsoportosítását kezdeményezte Brüsszelben, és ettől tette függővé, hogy ez évi nemzeti támogatási rendszerét meg tudja-e hirdetni, vagy sem.

A kommunikációs és egyéb taktikai trükkök jól láthatóan legfeljebb arra voltak jók, hogy a tárca vezetésének minél később kelljen nyilvánosan szembesülnie a felelősség kérdésével. Úgy tűnik azonban, ez ma már nem kerülhető meg. A kormányfő legutóbbi FVM-es látogatásakor még csak utasítást adott a hiányosságok pótlására, de legközelebb már komolyabb lépések következhetnek. Egyre valószínűbb, hogy a tárca a kínos támogatási ügyeket egy(-két) vezéráldozat nélkül nem tudja megúszni.