nemzetközi politika
Második elnöki mandátumának első helyzetjelentésében George Bush elnök a múlt héten békülékenyebbnek tűnt, mint 2001. szeptember 9-e óta bármikor, de ez a békülékenység megtévesztő is lehet. Szó- és mondatfűzése sokkal kevésbé volt harcias, mint korábban, többször említette a szövetségeseket is, de egyértelmű, hogy a világra változatlanul nem úgy tekint, mint aminek az USA a része, hanem mint Amerika toldalékára. Mondhatni, szemlélete birodalmi.
Az amerikai fegyveres erők katonáit szabadságharcosoknak tekinti és minősíti, akik példát mutatnak idealizmusból és jellemességből. Akik a világ legkülönfélébb pontjain teljesítve szolgálatot az ő parancsait hajtják végre, és minden egyes nappal biztonságosabbá teszik - na, mit? - "nemzetünket". Ehhez megkapták és a jövőben is megkapják a kellő anyagiakat és a kiképzést. A pillanat nem volt alkalmas arra, hogy összegszerűségről is szó legyen, de tudjuk, hogy az elnök pótlólagosan 80 milliárd dollárt kér a kongresszustól az iraki (és az afganisztáni) jelenlét céljaira csak a következő nyolc hónapra.
Irakot egyébként sikertörténetnek tekinti Bush azon az alapon, hogy az irakiaknak volt bátorságuk elmenni szavazni. Nem várhatjuk viszont, hogy kitűzze a szabadságharcosok kivonulásának időpontját, mert ez "kivárásra bátoríthatja a terroristákat", számíthatunk viszont arra, hogy nem hagyja magára az országot - az amerikaiak csak akkor távoznak, ha már lesz jól felkészített helyi fegyveres erő.
A beszédből következtethetően Washington nem fogja megtámadni sem Iránt, sem Észak-Koreát, viszont továbbra is "offenzív" lesz a terroristák szponzoraival szemben, és folytatja a "veszélyelhárító koalíciók" építésének gyakorlatát. (SzH)
